Az Élővíz-csatornától a Panama-csatornáig címet viselő úti beszámoló egy idén januári élményt tolmácsolt a Mogyoróssy János Városi Könyvtár Simonyi-olvasóteremben, április 28-án. A közkedvelt utazási sorozat résztvevői már megbizonyosodhattak a Huszár család kalandozási kedvéről, hiszen korábban Huszár Dóra édesapja cseh úti élményeit osztotta meg a közönséggel, Dóra pedig egy másik földrészen, a Közép-Amerika legdélibb részén fekvő Panamában szerzett benyomásait mesélte el.
A januári három hetes úttal egy kamaszkori álom valósult meg, ugyanis Dóra debreceni barátnőivel, egy nyolcfős baráti társaság tagjaként már a gimnáziumban álmodozott erről a kalandról. Az apropót bizonyára erősítette az is, hogy e társaság egyik tagja panamai származású, és bár a lányok útjai az érettségi óta eltelt 7 év során elváltak (egyikük azóta Manchesterben, a fent említett barátnő pedig családjával visszatért Panamába, és már Dóra is Londonban él), mindezek ellenére is szinte napi kapcsolatban maradtak. Így valósult meg a régóta dédelgetett terv, hogy a Manchesterben élő barátnő és Dóra az idei év elején felkerekedtek, és meglátogatták panamai barátnőjüket.
A mintegy 22 órás utazás Londonból indult, ahonnan 8 órás repülést követően New Yorkból még további 5 óra elteltével értek földet a trópusi éghajlatú, 25-30 fok hőmérsékletű Panamában. A lányoknak jól esett a három hetes nyár, a napsütés, a virágzó fák látványa, aminek remek ellensúlyozása volt, hogy visszafelé New Yorkban épp hóesésbe érkeztek.
Dóra rengeteg saját készítésű fényképpel és videofelvétellel adta át az utazás teljes élményét, kiválóan érzékeltetve a Panama-csatornának köszönhetően nagyon gyorsan fejlődő ország mutatós és kevésbé propagált részeit. Szemléletes hangulatképet festett a városról, a mentalitásról, az étkezési- és közlekedési szokásokról, de az éjszakai életben lévő szórakozási lehetőségekből is adott némi ízelítőt. Bemutatta a két világot összekötő, 77 km hosszú, idén százesztendős Panama-csatornát, videóval illusztrálva néhány óceánjáró hajó átkelését.
A közönség elragadtatása azonban a városon kívüli kirándulások láttán volt a legnagyobb, hiszen a több tengerparti kirándulás, az Agoda-szigetek, San Blas-szigetek, valamint az Anton-völgybe és az Anton-hegyre tett utazások képei többnyire csak a luxusutazások katalógusaiból lehetnek ismerősek.
A cölöpökön álló házak, a Karib-tenger kristálytiszta vize és élővilága, az őserdő és tengerpart együttese, pálmafák, a punai indiánok rezervátuma, az állatvilág (lajhár, pelikánok, kolibri, lepkék, krokodil, leguán, tengeri csillag, óriás teknős, ráják, delfinek, halak) és az este során sűrűn dicsért ételek sokak kedvét meghozták e vidék alaposabb megismeréséhez.
Az élményeit kellemesen tálaló előadó zárásként pedig arra biztatta a jelenlévőket, hogy bátran keljenek útra, mert fontos, hogy mindenki minél többet lásson a világból, hiszen az utazás csodálatos dolog. „Induljunk el mindannyian, és járjuk be a világot, ahol élünk.”
