Lehet szeretni, vagy nem szeretni dr. Csernus Imrét, ám a sztárpszichiáter előadásain rendre megtelnek a termek. Nem volt ez másként a tegnap esti Csernus-előadáson sem, ahol az első két sort leszámítva megtöltötték az érdeklődők a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. színháztermét. A doki - meglepetésszerűen - nem a színpadon érkezik, hanem az oldalbejáraton, s azonnal lecsekkolja a közönséget: ezúttal több férfit lehet felfedezni a sorok között. A vulgaritásáról elhíresült előadó nem teketóriázik, rögtön bele is kezd a férfiönérzetek földbe döngölésébe. De hát, aki házhoz megy a pofonért és még fizet is érte, az tűrje.
- Az emberek meg akarják úszni az őszinte dumát. Mi hiányzik önből? A probléma a masszív ego, alacsony önbizalom. Hogy ez mit jelent? A pasik mindenhatót játszanak, azt hiszik, hogy ők a főnökök. A pasik azért nem veszik észre a manipulációt, mert ahhoz fejlett érzelmi intelligencia kellene – mondta Csernus és még előadásának elején leszögezi, hogy 20 éves orvosi tapasztalata indokolja vulgaritását, mivel ha valamit finoman fogalmaz meg, a hallgatók elmennek az információ mellett.
A színpadon két szék utal arra, hogy bizony beszélgetőtársa is akad a dokinak. Nem is csalatkozunk, egy 27 éves pedagógus hölgy akad a horogra. A mintegy két órás előadás főként a felnőttség és felelősségvállalás témakörét boncolgatja a - néha a színpadon „felejtett” - nő személyes életén keresztül. Csernus szokásához híven ki-kisétál a közönség közé, s karvaly pontossággal csap le áldozataira kérdéseivel, melyeket ugyan lehet, hogy felteszünk magunknak, de az már nem biztos, hogy meg is válaszolunk. Itt viszont nincs kecmec. Áradnak a kérdések, rá a könyörtelen válasz, majd színpadon térdeltetés és kutyapózba lenyomás. Ezen a ponton kicsit úgy éreztem, hogy a doki túllőtt a célon. De nem! Akkor lőtt túl a célon, amikor még a hátára is ült a delikvensnek, ezzel demonstrálva a megalkuvás fogalmát. Mert hagyta, hogy a pasi a megromlott kapcsolat utolsó három és fél évében rajta üljön. Hihetetlen, de a kis bemutató elérte hatását, és a „paciens” a felismerés láttán elkezdte jobban érezni magát. Az orvos a továbbiakban azt ecsetelte, hogy milyen tényezők akadályozzák a felnőtté válást. A fals minták követése, az érzelmi konfliktuskezelés hiánya, s az, hogy nem váltunk le a szüleinkről, mind-mind hozzájárulnak a boldogtalan élethez. Aki nem vált le a szüleiről, olyan párt fog választani, mint az apukája és úgy fog vele viselkedni, mint az anyukája. Egy felnőtt őszintén tud beszélni a szüleiről, el tudja fogadni, hogy egyszer már nem lesznek az élők sorában és nem vvv kapcsolatban él, ahol vak vezet világtalant.
