Johann Pammer több mint 20 évig volt a linzi levéltár munkatársa. Részt vett a felső-ausztriai népiskolák ügyeinek irányításában, jelenleg vezetője a hirschbach-i parasztbútor-múzeumnak. A közelmúltban megjelent Harruckern-monográfián kívül mintegy 20 kötet szerzője.
A Harruckern-könyv bemutatóját a földbirtokos szülőhelyén, Schenkenfeldenben, Gyula osztrák testvérvárosában tartották, ahol tavaly a Harruckern nevéhez fűződő Kálvária-kápolna építésének 300. évfordulójáról is megemlékeztek. Az ünnepségsorozatot helytörténeti konferencia kísérte. Johann Pammertól megtudtuk, korábbi kutatási eredményekből gyűjtötte az információkat, amelyek gyakran kiegészítésre, illetve javításra szorultak. Új adatok főként Harruckern János felmenőit illetőleg kerültek elő. Érdekes például, hogy édesanyja cseh nemesi származású volt, a család pedig a harmincéves háború idején költözött osztrák területre, valamint hogy Harruckern anyai rokonsága szoros kapcsolatban állt a Máltai Lovagrenddel.
Az osztrák történész hangsúlyozta, Harruckern János élete sikertörténet, amelyben láthatjuk, hogyan lett takácsfiúból magyar mágnás. Harruckern hadsereg-élelmezési megoldásai és újításai nélkül Savoyai Jenő német-római császári hadvezér seregei nem érhették volna el – többek között a török hadak elleni – híres győzelmeiket. Szervezési talentuma akkor is kitűnt, amikor az aradi erőd építésének irányításában vett részt, és a gazdasági ügyeket fogta össze. A legnagyobb siker azonban Belgrád töröktől való visszafoglalása volt, ahol többek között Harruckern hadsereg-élelmezési stratégiájának volt köszönhető a győzelem. Ezen érdemei elismeréseként kapta a bárói címet, valamint a Gyulához tartozó területeket, amelyek részint jutalomból, részint vásárlás folytán kerültek a birtokába. Békés megye szempontjából azonban kétségkívül az a legnagyobb eredmény, ahogy kialakította az arculatát ennek a vidéknek.
Dusnoki-Draskovich József a kötetben a gyulai kastély történetének feldolgozását vállalta. A történész kifejtette, feltehetőleg 1735 után – a Gyulát érő szentandrási felkelők ostromát követően – épült a kastély, amelyet Harruckern János halála után fia és annak családja nyári „mulatókastélynak” használt. Dusnoki-Draskovich József kutatásai során nagy segítségre lelt Antonius ferences szerzetes naplószerű írásaiban. A barát rendszeres vendége volt a Harruckern családnak, és számos alkalommal leírta a család szórakozásait, mint például egy Szentivánéji mulatságot, vagy Harruckern Jozefa és gróf Károlyi Antal 1757-ben tartott menyegzőjét.
A Gyulai Hírlapnak Erdész Ádám elmondta, környékünk a török háborúk utolsó szakaszának idején jószerével teljesen elpusztult, nemcsak a lakosság tekintetében, de a természet is visszavadult egy korábbi szintre. Harruckern János idején, az 1700-as évek elején indult meg a visszatelepülés, illetve ennek a területnek a lakhatóvá tétele, és a települések létrehozása. Ezután alakult ki az a fajta településhálózat, amelyet ma is ismerünk.
A könyv szerzői elmondták, az illusztrációval gazdagon, 187 képpel ellátott könyv nem tanulmányszerű, célja inkább olvasmányos történetekkel szórakoztatni az olvasókat. Harruckern János Békés megyei működése megérdemelné, hogy magyarul is megjelenjen a monográfia, és bár lefordítása óriási munka lenne, megfelelő pályázati forrás esetén megvalósulhat.
