Néhány évvel ezelőtt megújult az Operaházból származó „királynő”, azóta számos neves magyar és külföldi művész mutatta be tudását a felújított, évszázados Steinway zongorán. A Gyulai Várszínház zenekedvelő vendégei most viszonthallhatták hangját, melyet ezúttal a Liszt-specialistaként ismert Oravecz György hívott elő az óriás fekete hangzótestből. A Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művét is bemutató koncert stílusosan kapcsolódott az előadást megelőző, Ézsiás Kovács József festőt megidéző emlékkiállításhoz.
Oravecz György a nyolcvanas években a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol Lantos István és Kocsis Zoltán voltak a mesterei. Azóta a világ számos részén megcsodálhatták virtuozitását és energikus, egyedi játékstílusát.
Gyulai koncertjét Liszt Ferenc VIII. magyar rapszódiájával indította, majd a csárdásos hangzású tétel után a XIX. következett, amely az előzőhöz képest egy bravúrosabb játékot és grandiózusabb hangzást követelt zenésztől és hangszerétől. A hangverseny második részében Bartók Béla-műveket hallhatott a közönség. Bartók balladája, ostinatója után az I. Világháború sötét hangulata rémlett fel az Op. 14 szvitben, majd Bartók egyik legátütőbb szerzeménye, az Allegro Barbaro következett. A méltán híres, telt hangzatokat és súlyos akkordokat felvonultató darabot 1911-ben komponálta a mester.
Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij Egy kiállítás képei című műve eredetileg zongorára íródott, bár Maurice Ravel nagyzenekari hangszerelésében vált közismerté, a könnyűzene igényes kedvelői pedig az angol progresszív rockzenekar, az Emerson, Lake & Palmer átdolgozásában is ismerhetik. Most, az emlékkiállítást követő koncerten Muszorgszkij műve valóban találó volt, hiszen az orosz komponista 1874-ben azzal emlékezett elhunyt festő barátjára, Viktor Hartmanra, hogy festményeit hangokba öntötte. A képtől-képig kísérő promenádok és a komortól a misztikuson át a gyermeki játékosságig terjedő hangulatú piktúrái egy monumentális zongoradarab-sorozatban váltak zenei művé, amelyet Oravecz György elementáris erővel adott elő gyulai közönségének.
A koncerten elhangzó valamennyi mű nagyfokú koncentrációt és finommotorikus erőnlétet igényel, Muszorgszkij utóbb elhangzó darabja azonban köztudottan igencsak kéz-próbáló. Egy váratlan ujjgörcs miatt Oravecz György szűk egyórás zongoraestje után már nem tudta meghálálni a publikum szűnni nem akaró tapsát. A gyulai közönség azonban nem felejti, hogy a kitűnő zongorista tartozik még neki a ráadással!
