– Milyen érzés hetvenévesnek lenni?
– Korántsem vagyok elragadtatva, de nem is vagyok betojva attól, hogy hetvenéves lettem. Mondhatni, húsz- vagy huszonöt éves koromban, sőt, talán már gyerekkoromban is öreg voltam. Emlékszem, a felnőttek világába vágytam. Van egy fotóm kisiskolás koromból. Már ott is szigorú a tekintetem, szigorúan összezárt az ajkam. Nem koravén voltam, hanem valaki, aki érzi, hogy nem lesz virágokkal hintett útja. Úgy érzem, hogy egy színésznél hetven év nem kor. A színház a gyermeklelkűeknek teremtődött, nálunk az évszám nem oszt és nem szoroz, nem befolyásol semmit. Nyilván fizikailag az ember megváltozik, belül mindenféle betegségek kezdik el gyötörni, ez természetes, de ez ellen lehet tenni sportolással, a szellem ébrentartásával. Ez egy évezredes pálya, egy nagy játék, amit én nagyon komolyan veszek. A színészet valójában egy időutazás az emberben, önmagunk és embertársaink megismerése. Igény arra, hogy kíváncsi és nyitott legyél, hogy szeretettel és alázattal végezd a rád szabott időt. Büchner azt írja: az ember egy olyan mély szakadék, hogy ha belenézel, akkor elszédülsz. Belenézni egy emberbe, életveszélyes, hatalmas alázat, teherbírás és nyitottság kell hozzá. Életveszélyes ez a pálya, de gyönyörű.
– Hogyan ünnepli a kerek évszámot?
– Vanda lányom leutazik Pestről ma este, de holnap már vissza is megy, mert játszania kell. Az én drága kisfiam, Dávid is hazajött Szegedről. Zsuzsikám is ott lesz, és talán az unokám is. Le akarom beszélni a családot arról, hogy körbeüljük az asztalt, mert nem szeretek fő helyen ülni, soha sehol. A színpadon, ott nőj meg ember! – mondom magamnak. Nehezen tudom elviselni, ha ünnepelt vagyok. Hogy ez miért van, azt nem tudom. Számomra ez a kerek szám nem olyasvalami, ami hanyatt dönt a fájdalomtól vagy az élvezettől. József Attila sora jut eszembe: „Éltem – és ebbe más is belehalt már”. Most még élek.
– Ha most képzeletben elfújná a gyertyákat a születésnapi tortáján, akkor mit kívánna magának?
– Magamnak soha nem kívántam se pénzt, se posztót. Fegyvert, azaz színészi eszközt azt igen, mert ahhoz, hogy eszköztelennek tűnjön a játék, nagyon sok dolgot kell tudni. Azt kívánnám, hogy az emberek többet beszéljenek egymással, hogy őszinték legyenek. Azt szeretném, ha az emberek egymással foglalkoznának, és nem csavarodnának rá a saját köldökükre.
