Az idei szezon első havazásában indultak útnak azok, akik a felkelő nap országát bemutató estre igyekeztek a Vigadóba. A közelmúltban megújult épületben japán tájak fotói, füstölőillat és a bambuszból készült, tradicionális fúvós hangszer, a shakuhachi hangja várta a betérőket. Konnichiwa – üdvözölte a vendégeket Varga Zoltán konferanszában, dr. Bartóki László, a Japánkert Barátok Köre Egyesület elnöke pedig japán ételek kóstolására invitálta a nagy számban megjelent közönséget.
A Gyulai értékek előadássorozat utolsó állomása Japánt kívánta bemutatni, kétségkívül azzal a céllal, hogy minél több érzékünkkel és érzékszervünkkel adjuk át magunkat az ősi ázsiai ország kultúrájának. Az esten különféle előadásokon vehettek részt az érdeklődők, közben az alkotóházban szélcsengőt és origamit készíthetnek az ügyeskezű ifjak. Prohászka Béla mesterszakács jóvoltából csirkés-zöldséges miso levest és mangós-mogyorós wakame salátát ízlelhettek meg az ínyencek. A hagyományos evőpálcika, a hashi híján kanállal és villával mindenkinek könnyűszerrel ment a kóstolás. Csak a szaké hiányzott!
Hankó Ferenc, a Gyulai Magyar-Japán Kulturális Egyesület (MAPON) alelnöke egy képes ismeretterjesztő előadással indította a beszámolók sorát a 128 milliós lélekszámú, 6852 szigetből álló országról. Hankó Ferenc az egzotikus országban tett körutazása alkalmával rengeteg ismeretre és tapasztalatra tett szert, így átfogó bemutatójában az ország földrajzán, történelmén, vallásán és gasztronómiáján kívül számos szokatlan és érdekes hagyomány, illem is előkerült. Európai embernek szokatlanok a „hátulról” kezdődő könyvek, a kézfogás helyetti meghajlás, csakúgy mint az, hogy az ajtónál a nők engedik előre a férfiakat, vagy hogy szürcsöléssel kell jelezni, hogy ízlik az étel, vagy az, hogy nyilvánosan nem fújhatjuk ki orrunkat.
Korponai Elza Csilla csellójátékában egy autentikus japán, a cseresznyevirágzásról szóló népdalt hallhattunk, majd újabb érdekes beszámolóval folytatódott az est.
Nagy László, a MAPON egyesület elnöke a kelet-ázsiai kultúra egyik ikonjáról, a bambuszról, valamint a belőle készült kultikus fegyverről, a japán hosszú íjról tartott előadást. A rattantekercseléssel állátott, 3 vagy 5 réteg bambuszból készült visszacsapó íj, a jumi hossza akár 2,5 méteres is lehet, és nagy tisztelet övezi Japánban. Nagy László évekkel ezelőtt saját szemével tekinthette meg Japánban a legendás fegyvereket, hazatérése óta míveli maga is a jumikészítés művészetét, azóta számos japán íjat készített már saját nevelésű bambuszból.
A gyulai Heian Karate Egyesület 2010 júniusában alakult, azzal a céllal, hogy megismertesse a shotokan sarate szellemiségét és harcmodorát a környék fiataljaival. Az egyesület bemutatójában először gyerekek adtak elő küzdő- és formagyakorlatokat, majd a haladó, színes övfokozatú karatékák mutatták be tudásukat, végül mesterük, a 4 danos sensei Torma Béla formagyakorlatait láthattuk.
A bemutató után Gyarmat Noémi és Szabó Péter adott elő egy dalt, majd újabb képes beszámoló következett.
Dr. Bartóki László, a 2008-ban városunkban létrejött Japánkert Barátok Körének elnöke a művészi japán kertkultúrát és napjainkra gyakorolt hatását mutatta be a jelenlévőknek. A természet tiszteletéről és a meditatív gondolkodásáról híres Japánban igen magas szintre fejlődött a kertkultúra, amelynek legfőbb lényege az egység és harmónia. Jellemzői – a fákon és cserjéken kívül – a „föld csontja”, a kő; a tengert szimbolizáló vízfelület, az ezen átívelő, sokféle formájú fa-, vagy kőhíd; a pagoda és a kőlámpás. Vagy a külvilágot a kerti szentélytől elválasztó kapu, amely szándékosan alacsony, vagy küszöbben van ellátva, hogy a betérő mindenképpen főhajtással lépjen be a kertbe. A juharból, különböző puszpángokból, örökzöldekből, bambuszokból és kül-, vagy beltéri bonszájokból álló japán kertstílus ma már az egész világon ismert és kedvelt. Látványvilága napjainkban az ázsiai országokon kívül szinte minden nagyvárosban – New Yorkban, Washingtonban, Amsterdamban, Oslóban, Stockholmban és Budapesten – is felfedezhető.
Az utolsó előadásban Fodor György középiskolai tanár, nyelvész, a MAPON titkára haiku versekkel, illetve a japán költészettel ismertette meg az érdeklődőket. A haiku egy VIII. században alakult japán műfaj, illetve versforma, melynek három sora 5-7-5 szótagból áll. Fodor György első haikujával jellemezve: „sűrű gondolat/ tömör rövid érdekes/csattanós véghang”. Előadásából nemcsak a haikuk szerkezetét, jellemzőit, neves japán képviselőit – Basho, Buson, Issa – ismerhettük meg, kiderült, hogy a haiku-költészetnek számos magyar és más nemzetiségű művelői is vannak. Többek között Kosztolányi Dezső, Faludy György, József Attila, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Kányádi Sándor háromsorosai után, megszólaltak a kortársak költeményei is: Zalán Tibor, Nagy Bandó András, Fodor Ákos és Terebess Gábor, aki több mint 30 ezer magyarra fordított haikuból álló gyűjteménnyel bír, melyben nem mellesleg Fodor György 218 haikujából is több megtalálható.
Az est végén Baracsi István énekes-gitáros a japán kultúra hatását is magába foglaló hippi-mozgalom egy-egy szeletéből adott elő néhány darabot, s bocsátotta útnak a résztvevőket. Időközben fehérbe öltözött a város, de hol volt az egy-két centis havacska a Japánban jellemző, olykor húsz méteres hótakaróhoz képest!
