A Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója és Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője által használt jelzős szerkezetekkel élve: az ország egyik legjobb irodalmi, művészeti folyóirata és az ország egyik legjobb színháza volt a témája a Farkas Wellmann Éva, Erdész Ádám, Zalán Tibor, Lovász Andrea és Kiss László részvételével megtartott irodalmi estnek. A népzenével megspékelt, kamaratermi bárkás rendezvény apropóját az adta, hogy a folyóirat 5. lapszáma teljes egészében a teátrum 50. évadához kapcsolódik.
Elek Tibor bevezetőjében elmondta: örömmel szerepelnek Gyulán, hiszen amellett hogy a szerkesztőség tagjainak többsége gyulai, vagy valamikor itt élt, több szálon is kapcsolódnak a város szellemi és kulturális életéhez. A főszerkesztő szerint a nyári évad – melyről két tanulmány is olvasható a periodika Műhely rovatában – sokszínűségével méltónak bizonyult az elmúlt ötven évhez.
A József Attila-díjas irodalomtörténész által rendhagyónak nevezett esten a Sós Emőke énekessel kiegészült Berbécs zenekar havasokba röpítő muzsikája alapozta meg a jó hangulatot, amit a Tege Antal, a Békéscsabai Jókai Színház színművésze által felolvasott Nádasdy Ádám-versek még tovább fokoztak. Az Ötvenes köszöntőből egyértelműen kiviláglott: „A Disneylandben lehet rózsaszín máz, de nincsen várnak épült prózaszínház, és bár idén lesz ötvenéves Brad Pitt, nem tudja ő se lekörözni ezt, itt”.
Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója, egyben a Bárka társadalomtudományi rovatának vezetője évadértékelő tanulmányának „instant”, öt percbe sűrített változatát osztotta meg a főként középiskolásokból álló közönséggel. A rövidre szabott időkeret ellenére, a levéltár-igazgató precíz összefoglalójának köszönhetően, átfogó és pontos képet kaphattunk a 70 produkciót felvonultató jubileumi, nyári évadról. A szakember úgy fogalmazott: egy alföldi kisvárosban a Gyula Várszínház teljesítménye még inkább felértékelődik, hiszen a teátrum jóvoltából anélkül nézhetünk meg díjnyertes előadásokat, hogy kitennénk a lábunkat a településről.
A beszámolóból az is kiderült: a három Hamlet-interpretáció közül Erdész Ádám a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak előadását tartotta a legkülönlegesebbnek. Mint mondta, a tószínpadon kreatív és minden pillanatban ötleteket zubogtató fiatalemberek tettek játéktérré szinte mindent. Az igazgató emellett a Vahtangov Színház Szeget szeggel című előadását, valamint Zalán Tibor A fáklya kialszik és Székely János Caligula helytartója című darabját emelte ki összefoglalójában.
Az épen maradt téglavár szinte megkívánja azt, hogy azokat a történelmi korszakokat is felelevenítsék benne, amelyek valaha természetes közegéül szolgáltak – fogalmazott Erdész Ádám, aki beszámolójában arra is kitért, hogy a ’70-es évek végén már született egy kevésbé jól sikerült színdarab a gyulai vár ostromáról. Az 50. évad alkalmából kiírt meghívásos pályázat nyertes művét, Zalán Tibor darabját rendkívüli érdeklődéssel és nagy szeretettel fogadta a gyulai közönség, ami nem csoda, hiszen ez a mi történetünkről szólt – mesélt a mű fogadtatásáról a szakember.
– A Gyulai Várszínház legnagyobb érdeme, hogy egy olyan időszakban, amikor nagyon sokan – a nagy színházak is – engedményeket tesznek az egyszerűség, a könnyebb értelmezhetőség irányába, nem próbál meg erre a könnyebb útra lépni, hanem megmarad annál a színvonalnál, amelyet a Shakespeare Fesztivál és az itt idézett bemutatók képviselnek, amelyet az elmúlt 50 év – és benne egy különlegesen jó elmúlt 15 év – hosszú időre ki is jelölt számára – mondta az évadértékelő szerzője.
Az esten a 2007 óta létező, immáron internetes családi magazinként működő, minden nemzedéket megszólító Bárkaonline új rovatait is megismerhették a jelenlévők. Lovász Andrea gyerekirodalom-szakértő a tavaly decemberben útjára indított Papírhajó című rovatot mutatta be a rendezvényen.
– A Papírhajó a Bárka komolytalan kistestvéreként indult, mert a nagy, komoly Bárkához képest mi csak egy kis hajócska vagyunk. Aztán kiderült, hogy nem is annyira komolytalan a dolog – elevenítette fel a kezdeteket a rovatszerkesztő, majd hozzátette: a fő célkitűzés az volt, hogy legyen a kortárs magyar gyerekirodalomnak egy olyan fóruma, ahol megjelenhetnek a frissen születő művek, és az azokról szóló kritikák.
Az eddigi tapasztalatokkal kapcsolatban Lovász Andrea elmondta: az előzetes elvárásaival szemben nagyon kevés olyan szöveget kapnak, ami bekerülhet a Papírhajóba, ugyanis szigorú szempontok szerint szelektálnak. A Papírhajón belül működő négy rovat közül a szakember a Prímér/prímőr rovatot tartja a legfontosabbnak, hiszen itt „a nagy öregek” mellett olyan szerzők is publikálnak, akiknek még nem jelent meg szövege. A Papírhajó Füttyögés és nahátozás névre keresztelt kritikai rovatában szépírók és filozófusok írásait is megtalálhatjuk. A szerkesztő szerint a hangsúly a „füttyögésen” van, hiszen a gyerekirodalmi recepció attól működik jól, ha megmondják, hogy mi az, ami jó. Mint megtudtuk, a rovatok közül a Lakatlan szigetre való a legsikeresebb az olvasók körében. Ez egyfajta toplista, amelyet gyerekirodalommal foglalkozó szakemberek, kiadók, szerkesztők és kritikusoknak állítanak össze.
– Nem tudunk ülni a fenekünkön – kezdte mondandóját Kiss László tanár, író, a Bárka szerkesztője, a Nem kötelező és az Üzenet a palackban című internetes rovatok gazdája. A kerek, már-már elbeszéléssé összeálló rovatbemutatóból kiderült: evés közben fogant meg az ötlet, hogy tágítani kellene a Bárka olvasói körét, és létre kellene hozni egy családbarát irodalmi magazint.
– Kitaláltuk, hogy az általam szerkesztett, gondozott rovat próbálja meg megszólítani a középiskolásokat. Így született meg az ötlet, hogy a középiskolai kötelező olvasmányokat másképp mutassuk be, mint ahogy az a tankönyvekben szokás. Olyan embereket kértünk fel, akik vagy középiskolában, vagy általános iskolában dolgoznak, vagy közük van az oktatáshoz – idézte fel a Nem kötelező című rovat születését a tanárember. A másik rovatban a középiskolai szöveggyűjteményben található versekhez fűzött reflexiók – az író szavaival élve: irodalmi twitterbejegyzések – olvashatók. Azt, hogy a Karinthy Frigyes verseskötetének címét viselő rovat mennyire mozgatta meg a szerzők fantáziáját, Kiss László a Szabó T. Anna által újrafordított Shakespeare-szonettel demonstrálta a hallgatóságnak.
A Bárka vizei után a VI. Irodalmi Humorfesztivál partjai felé eveztünk: először Muszka Sándor Karcsi komám disznyót vágott című elbeszélése, majd a Berbécs zenekar és Farkas Wellmann Éva népdalokra és népdalátiratokra épülő meglepetésprodukciója idézte a terembe a nyári rendezvény hangulatát.
– Én alapvetően gyáva ember vagyok, nem szeretek versenyezni – magyarázta Zalán Tibor, hogy miért nem szeret részt venni drámapályázatokon. Noha a szerzőnek ötvennél is több bemutatott darabja van, nagyon megrémült a várszínház pályázatától, hiszen történelmi darabot eddig még soha nem írt. A Békéscsabai Jókai Színház dramaturgjaként is tevékenykedő költő helyzetét nemcsak az nehezítette meg, hogy soha nem volt jó történelemből, hanem az is, hogy a várkapitányt, Kerecsényi Lászlót „meg kellett javítania”.
– A két ellenfelet méltó emberré kellett tenni ahhoz, hogy a színpadon konfliktusok keletkezzenek, és végkifejlethez jussak, hogy a közönség úgy érezze, ami történt, az nagyon fontos dolog volt, ahogy az valójában az is volt – hangzott el a kamarateremben. A drámaíró úgy tudta megteremteni a fikció és a történelem egyensúlyát, hogy elsősorban arra koncentrált, amit a szakemberek nem tudhatnak. Mindenről tudni akartam, hogy aztán mindent elfelejtsek, ami drámailag nem fontos, és mindent össze tudjak kötni egyfajta fikciós léttel – ecsetelte a szerző, aki Erdész Ádámmal is körbejárta a gyulai várat. Annak ellenére, hogy félórás késéssel érkezett meg a bemutatóra, s Csiszár Imrével, a darab rendezőjével sem volt zökkenőmenetes a kapcsolata, Zalán Tibor nagyon élvezte az előadást, amelyet úgy nézett végig, mintha valaki más írta volna.
Az Elek Tiborral folytatott vidám hangulatú beszélgetésből az is kiderült, hogy a Jókai Színházban hamarosan bemutatják a drámaíró Toldi-feldolgozását, amelyet a várostromról szóló történelmi drámánál is nagyobb munka volt számára megírni. Bár Zalán Tibor semmi jóval nem kecsegtette a közönséget, beharangozója, a hahotából ítélve, jó pár fiatalnak felkeltett az érdeklődését.
A Bárka-estet Székely Csaba humorfesztiválra írt Petőfi-átiratai zárták. Szoclibfi Sándor és Nemzeti Sándor örökbecsűit Tege Antal olvasta fel a publikumnak.
