A búza (Triticum) a legrégibb termesztett növények közé tartozik. Történelmi ismereteink alapján 17 000 évvel ezelőttre tehető a búzatermesztés szórványos megjelenése. A kenyérbúza első előfordulása a Fekete-tenger vidékéről származik Kr.e. 6000-5000 tájáról. A régészeti kutatások Egyiptom legrégibb emlékei között említik a búzát. Az egyiptomiak a „ptolemaioszi korig” nem ismerték a pénzt. A cserekereskedelemben az árakat búzában kifejezve számították ki.
A nomád életmódot folytató magyarság honfoglalását követően, a Halimba és Kovácsi területén feltárt sírok régészeti leletei alapján, bizonyítottan használták a honfoglalók a búzát. Az Árpád-kori Endrőd, Nagyfarkasdomb, Ártánd temetők feltárása alapján számos búzalelet került elő. A magyarországi búza legelőször a 12. századi hainburgi vámszabályok közt szerepelt a kiviteli cikkek között. Egy 1324-ből származó adat szerint Sopron már jelentős búzaexportot bonyolított le Bécs irányába ebben az időszakban.
A magyar búzafajtákat, köztük a legnevesebbet, a „tiszavidéki”-t, az 1863. évi szörnyű aszály elpusztította, ezért helyére lengyelországi búzafajták kerültek. A katasztrófának is köszönhető, hogy az 1870-es években elkezdődött a mai napig tartó nagyobb hozamú magyar fajták sikeres nemesítése.
A tönkölybúza (Triticum spelta) vagy ősbúza gyógyír lehet az úgynevezett "civilizációs" betegségekre, ezért nem hiányozhat a minőségi és egészséges étrendből. Természetes tápanyag, amely szinte mindenféle tápanyagot tartalmaz, és kiválóan erősíti az immunrendszert. Könnyen emészthető, magas rosttartalma tisztítja a beleket, javítja a vérkeringést, és csökkenti az érelmeszesedést. A hagyományos gabonaféléknél kisebb szénhidrát- és rosttartalmának köszönhetően, valamint kedvező glikémiás indexe miatt cukorbetegek étrendjébe jól beilleszthető. A hagyományos kínai orvoslásban a tönkölyt kiváló lép-, hasnyálmirigy- és májerősítőként ismerik.
Nagyon magas a vitamintartalma. Megtalálható benne a B12 kivételével a teljes B-vitamin-csoport, és kiemelkedően magas az E-vitamin-tartalma is. Kalcium-, magnézium-, szelén- és foszfortartalma többszöröse bármely más gabonaféléének. Szeléntartalmánál fogva a daganatos megbetegedések megelőzésében és gyógyításában lehet szerepe.
Értékes fehérjeforrás, melyben minden esszenciális aminosav képviselteti magát, igaz némelyik csak nyomokban. Aminosav-összetétele eltér a hagyományos búzáétól, hiszen a legtöbb aminosavból mintegy másfélszer több található benne. Összetétele hasonlít az emberi fehérjékben található aminosavarányhoz.
A tönkölybúza áldásos egészségi hatásainak egyik első szószólója a XII. századi bencés apátnő, Hildegard von Bingen (1098-1179) volt, aki szerint a lehető legjobb gabonamag, egészséges testet és vért, boldog, barátságos kedélyt teremt. Gazdag tápanyagtartalmára immár tudományos bizonyítékok is vannak. Nagy triptofántartalmával magyarázzák például, hogy kedvez a szervezet szerotonintermelésének, emiatt lehet igaza Hildegard nővérnek. Napi 15-20 dkg tönkölybúza elfogyasztásával lényegében fedezhető az emberi szervezet aminosavigénye.
Hazánkban a XIX. század végéig termesztették. Ma az újra felfedezett természetes és a minőségi élelmiszerek között a tönkölybúza új reneszánszát éli szerte Európában.
A tönköly betegségekkel és kártevőkkel szembeni rendkívüli ellenálló-képességének köszönhetően nem szorul vegyszeres védelemre. A tönköly még a sugárzásnak is ellenáll. (A csernobili katasztrófát követően szinte véletlenül derült ki, hogy a tönkölybúza nem vett fel a környezetéből sugárzó anyagot, nehéz fémeket.)
Magas kovasavtartalma miatt jótékonyan hat a gondolkodásra és koncentrációs képességekre. Bőrápoló hatása miatt és idült bőrgyulladások (neurodermitisz) gyógyítására javasolják a tönkölybúzás étkezésre való átállást.
Sikértartalmának köszönhetően a tönkölybúzából kitűnő minőségű péksütemények, kelt tészták, kenyerek süthetők, amelyek hosszabban eltarthatók, mint a többi kenyérgabonából készültek. (Sokkal később kezdenek el megpenészedni.) Kenyérgabona szerepén túl sokrétű felhasználás jellemzi, hiszen gazdag abraktakarmány - a búza és tönköly közül, az állatok is a finomabb, lágyabb tönkölyt kedvelik jobban -, szalmája értékes alomanyag, és különböző részei ipari alapanyagként is felhasználhatók.
A tönkölybúza felhasználása teljesen megegyezik a búzáéval. A hántolt magok a rizshez hasonlóan megfőzhetők, megpuhulásukhoz mintegy fél órára van szükség.
Tönkölybúza-saláta (4 főre)
2x125 g tönkölybúza (gyors, főzőtasakos)
1 db közepes sárgarépa
1 db fehér retek
3 szár zeller
1 db kisebb paprika
1 cs újhagyma
1 fej jégsaláta
1 db citrom
0,5 dl olívaolaj
só
A tönkölybúzát éjszakára beáztatjuk, másnap friss vízben felrakjuk főni. A főzővizet megsózzuk. A forrás után 20-22 perccel leszűrjük, és salátás tálba tesszük. Megmossuk és összeaprítjuk a zöldségeket. A répát és a fehér retket a reszelő nagy lyukú részén lereszeljük. A többi zöldségek apró kockákra vágjuk. Összekeverjük a tönkölybúzával. Rácsurgatjuk a citrom levét, az olajat, és picit megsózzuk. Hűtőben pár órát hagyjuk érni. A jégsaláta külső leveleiben tálaljuk, mintha kehely lenne.
Egészségükre!
