„Hadd fussa át képem a világot mint egy fájdalmas és ijesztő sikoltás. Ezt akartam!” – írta Zichy Mihály A Démon fegyverei című alkotásáról, melyet dr. Reisinger János bibliakutató és irodalomtörténész mutatott be A Biblia a magyar képzőművészetben sorozat ötödik előadásán a Mogyoróssy János Városi Könyvtár Simonyi-olvasótermében. A festészet iránt érdeklődő közönség nemcsak a kép születésének történetét ismerhette meg, hanem a hazánkban méltánytalanul elfeledett „rajzoló fejedelem” életútját is, akinek tehetségét csak az orosz cár és angol király tudta megfizetni.
Az előadásból kiderült, a 25 négyzetméteres olajfestmény – melyet Zichy élete fő művének tartott – az 1878-as párizsi világkiállításra készült. Az alkotást a művész öt és fél hónap alatt festette meg, és alig tudta befejezni, mert állandóan úton volt. Egyes források szerint a képet elvitték a világkiállítás színhelyére, ám ott nem állították ki politikai és a keresztény egyházakat bíráló tartalma miatt. Egy másik felfogás szerint kiállították, de már az első napon levették, és elszállították.
Az irodalomtörténésztől megtudtuk, Zichy egy palotát bérelt Párizsban, és ott helyezte el a festményt. A Démon fegyvereit tömegek nézték meg, és a sajtó is élénken érdeklődött iránta. Az 1900-as évek elején a magyar állam vásárolta meg a képet több más Zichy-festménnyel együtt, ám ezeket a festőt ért támadások miatt nem állították ki, így A Démon fegyverei mintegy 70 évre a Szépművészeti Múzeum pincéjébe került. Az alkotás ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, és a Somogy megyei Zala faluban tekinthető meg.
Magyarország nem fogadta be Zichyt, mert veszélyes gondolkodó volt, és túl szókimondó. Életének utolsó 25-26 évét az orosz udvarban töltötte, s magányos magyarként halt meg Szentpétervárott 1906-ban 79 éves korában. Sírja a Kerepesi úti temetőben van – ecsetelte dr. Reisinger János, aki úgy véli, Zichy Mihály olyan művész volt, aki egész életében rabszolgamunkával keresett milliókat, hogy független lehessen.
A szakember szerint A Démon fegyverei nem csupán a magyar, hanem az egész európai képzőművészet egyik legdöbbenetesebb műve. A páratlan alkotással Zichy azt szerette volna megmutatni az embereknek, hogy milyen világban élnek, és hogy mi az egyetlen reménység számukra ebben a világban. A művész elsősorban grafikus volt, és nem festő, így ez a képe is allegorikus, a grafika és a festészet határán van – hangzott el a Simonyi-olvasóteremben.
A festmény először A Démon fegyverei címet viselte, majd Zichy A Rombolás Géniuszának diadala címet adta neki. Mindkettő arra utal, hogy az ábrázolás középpontjában a sátán van, aki két karjával vezényel a világnak. Ezzel Zichy azt akarta érzékeltetni, hogy a világot az önzés fejedelme irányítja. A képen két kompozíciós vonulat rajzolódik ki: egy haránt irányú és egy vízszintes sík. Ez utóbbi az orosz cár alakjával kezdődik, és az inkvizíció koponyahegyein trónoló IX. Pius pápánál ér véget a kép jobb oldalán. Zichy úgy érezte, a történelem keretei között az emberiség számára nem létezik megoldás, egyedül Jézus második eljövetele szabadíthatja fel a világot a kárhozat, az önzés, a gonoszság és a hazugság jármából. Ezt a gondolatot fedezhetjük fel alkotásán.
A közel egyórás előadás végén a gyulai bibliotéka közönsége Thomas Tallis Spem in alium című zeneművét hallgathatta meg, majd feltehette a képpel kapcsolatos kérdéseit a irodalomtörténésznek.
