A Naprendszerben a ma ismert négy gázbolygó helyett valaha öt nagy gázóriás is lehetett. Erre a következtetésre jutott egy csillagász kutató csoport, akik a Naprendszer evolúcióját vizsgálják számítógépes szimulációk segítségével. Ezek a szimulációk azt sugallják, hogy az ötödik óriásbolygó mintegy négymilliárd évvel ezelőtt lökődött ki a Jupiterrel való kölcsönhatásának következtében.
A csillagászok évtizedek óta próbálják megérteni a Naprendszer jelenlegi felépítését, különösképpen az Uránusz és a Neptunusz elhelyezkedését. A két gázóriás nem születhetett meg ott, ahol most jelenleg helyet foglalnak a rendszerben, hiszen a gázkorong túl vékony lett volna a Naprendszer peremén, ha a jelenlegi elrendezés szerint alakultak volna ki a bolygók, s emellett a jégóriások nagysága sem ekkora lenne. Sokkal valószínűbb forgatókönyv, hogy a bolygók születésükkor sokkal közelebb helyezkedtek el egymáshoz, és csak akkor szóródtak szét, mikor a kialakuláshoz szükséges gáz- és porkorongot elhasználták. Ezt az elméletet más vizsgált bolygórendszerek szorosabb körpályái támasztják alá. Ha csak ez a négy gázbolygó keletkezett volna, akkor a szimulációk szerint az átrendeződés során legalább egy bolygónak, rendszerint az Uránusznak vagy a Neptunusznak, ki kellett volna lökődnie a Naprendszerből. Ennek a kérdésnek a megoldására a kutatók most egy megoldással álltak elő, méghozzá egy feláldozható jégóriással a Szaturnusz és az Uránusz között, amely bolygótestvéreiért elszenvedte a csapást.
A csillagász kutatócsoport összesen hatezer számítógépes szimulációt futtatott le négy vagy öt gázóriással, változatos Nap körüli kezdőpozíciókkal. A szimuláció során az átrendeződések röviddel a gázkorong eloszlása után kezdődtek meg, és mintegy 100 millió évig tartottak, azaz elég hosszú ideig ahhoz, hogy a bolygók végső körpályájukra kerüljenek. A négybolygós szimulációk majdnem 90 százaléka csak három megmaradt planétával ért véget. Az ötbolygós szimulációknak azonban fele négy bolygót eredményezett, amely figyelemreméltóan emlékeztetett a mi Naprendszerünk mostani állapotára. A legjobb eredmények akkor születtek, amikor az ötödik planétát a Szaturnusz és az Uránusz között helyezték el, majd a Jupiterrel történő találkozás után kilökődik a rendszerből. Ez az ötbolygós forgatókönyv néhány egyéb rejtélyt is megold.
Elsőként azt, hogy a belső sziklás bolygók ép bőrrel megússzák a gázóriások helyezkedését, a korábbi szimulációk szerint a Jupiternek kijjebb kellett kerülnie egy a Naphoz közelebbi pozícióból. Az eltávolodó Jupiter elméletet nagyon nehéz beilleszteni egy négybolygós rendszerre, ugyanakkor egy ötbolygós esetben teljesen természetes. Ha a Jupiter kirepítette az elveszett jégóriást a rendszerből, akkor perdültéből vesztve eltávolodhatott a Naptól. Másrészt az átrendeződés ugyancsak megzavarhatta az akkor még javában formálódó kisbolygóövet és az Oort-felhőt. A kilökődő bolygó törmeléket juttathatott a belső Naprendszerbe, amely megmagyarázná azt a heves, 4 milliárd évvel ezelőtti időszakot, amit késői nagy bombázásnak hívnak a szakemberek.
Az elveszett planéta még mindig odakint keringhet magányosan, szorosan közel Naprendszerünkhöz. Ennek tényét japán csillagászok májusi bejelentése támaszthatja alá, amely szerint magányos csillagok közötti űrben vándorló bolygókat észleltek. A japán kutató csapat szerint ezek az objektumok elterjedtebbek lehetnek, mint a csillagokhoz kötött társaik.
