a gyulai '56-os emlékmű ma délben
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, amelyet az Erkel Ferenc Vegyeskar tolmácsolt a közönségnek. Utána dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere tartott emlékbeszédet, amelynek elején köszöntötte a megjelent ’56-os hősöket: M. Szabó Andrást, a város forradalmi polgármesterét, Dandé Jánost, Papp Lászlót, Szántó Mihályt, valamint a Nádházi család megjelent tagjait. Kifejtette, hogy ma egy szabad országban, szabadon és méltósággal emlékezhetünk a hősökre és az áldozatokra, a hőstettekre és mindarra a szenvedésre, amelyet a forradalmároknak kellett kiállniuk. Kiemelte, hogy az 1956-os események nélkül a kommunista diktatúra nem bukott volna meg 1989-ben.
Megköszönte a hősöknek, hogy kiálltak az emberi méltóság ügyéért és képviselték a szolidaritás eszméjét, ráadásul mindezt egy olyan időben tették, amikor ezek töredékéért is, a mai ésszel felfoghatatlanul kegyetlen büntetés járt. A magyarok nemzedékről nemzedékre hordozzák azok emlékét, akik küzdöttek és áldozatot hoztak a szabadság ügyéért.
– 1956 őszén már egy évtizede élt elnyomás alatt a nép – folytatta dr. Görgényi Ernő. – Az ’50-es évek nyomorúságos Magyarországán ezernyi baj és gonoszság sújtotta az embereket. Sorolhatjuk azokat a címszavakat, amelyek miatt ezerszámra haltak meg ártatlan emberek, százezrével sínylődtek börtönben bűntelenek, váltak nincstelenné dolgos, becsületes emberek. A nemzet dereka nem hajlott meg az idegen elnyomás alatt. Végül 1956. október 23-án következett be az a történelmi erejű detonáció, amely megrengette a Szovjetunió által irányított kommunista világot.
Gyulára október 26-án jutott el a forradalom. Békésen zajlott az egész, a tüntetők senkit sem bántották. Másnap már munkástanácsok alakultak, elkezdődött az önszerveződés, majd létrehozták a Forradalmi Bizottságot, amelynek elnökéül Nádházi Jánost választották. Az ő felhívására minden templomban istentisztelet tartottak az első napokban elesettek és a még harcolók tiszteletére. Gyulán M. Szabó Andrást választották meg forradalmi polgármesternek, ő is biztosította azt, hogy egy pofon se csattanjon el a városban.
Habár a forradalmat leverték, de az eszmék és a célkitűzések tovább éltek a társadalomban. Gyulán is több ezren tüntettek a fennmaradó eszmék mellett, nem félve a megtorlásoktól, de így is követelt két halálos áldozatot a bátor kiállás. Mány Erzsébettel és Farkas Mihállyal statuált példát az elnyomó rendszer. Beszéde végén a polgármester azt mondta, hogy a téren álló emlékmű emlékeztet minket arra, hogy hálával tartozunk a forradalmároknak és családjaiknak, valamint arra is, hogy a hősök a szabadságért ontott vérükkel mosták tisztára a nemzet becsületét.
Az emlékbeszéd elhangzása után Őze Áron, Jászai Mari-díjas színművész és Dresch Mihály, Liszt Ferenc-díjas Érdemes és Kiváló Művész verses-zenés előadását láthatták a jelenlévők. Az emlékműnél koszorút helyeztek el az önkormányzat, az állami szervezetek, a politikai pártok, a civil szervezetek, az egyházközösségek, az iskolák és egyéb intézmények képviselői.
