A történeti források sok különleges információt őriznek számunkra, fontosakat és kevésbé fontosakat. Egy kis lapozgatás után megtudhatjuk például azt is, hogy az 1900-as évek elején ki viselte Gyulán a legdrágább télikabátot. A helyi újságban is felemlegetett nevezetes kabát az Első Gyulai Cognac-gyár tulajdonosát, az Első Gyulai Kötött és Szövött Iparárugyár Rt. vezérigazgatóját, Weisz Mórt óvta a csípős téli hidegektől. Legyen egy télikabát bármennyire is drága és elegáns, ha ennyire számon tartják, akkor a „kabát mögött” valami érdekes történetet sejthetünk. Lássuk!
Weisz Mór az 1880-as évek elején lett a gyulai gazdasági élet szereplője, 1881-ben feleségül vette az egyik legtehetősebb gyulai vállalkozó, Braun Mór leányát, Ilonát. Két év múlva borkereskedést nyitott a városban, majd gyulai letelepedési engedélyért folyamodott, s a város polgára lett. Életének legkorábbi szakaszairól alig maradt adat. Vélhetően 1857-ben született Arad megyében, biztosan csupán annyit tudunk, amennyit nekrológjának szerzője elárul: „kicsiben kezdte”. Hogy mennyire kicsiben, arról maradt egy-két legenda, de valóságtartalmuk bizonytalan. Ami biztos, fiatalabb korában regálebérlő volt Sarkadkeresztúron. A regále olyan földesúri adófajta volt, amelyet az 1848-as jobbágyfelszabadítás nem szüntetett meg. A regálék közé tartozott, többek között, a jövedelmező italmérés és vásártartási jog. A földesurak ezeket a jogokat többnyire egy összegben bérbe adták, s a jogokat gyakorló regálebérlő általában számottevő haszonra tett szert.
A regáléból és a borkereskedésből szerzett tőkére, s nem utolsósorban üzleti tapasztalataira támaszkodva alapította meg 1890-ben a Weisz Mór és Társa céget – társa testvére, Weisz Lajos volt –, majd két évvel később likőrgyár létesítésére nyert engedélyt. Pár évvel később a cég fejléces papírján a következő név szerepelt: Első Gyulai Cognac-gyár és Pálinkafőzde Weisz Mór és Társa, alapítási évként az 1890. esztendőt tüntették fel. A vállalat reklámanyaga szerint a mai Béke sugárút közepe táján felépített gyárban négy, együttvéve napi 6 000 liter kapacitású főzőüst dolgozott, emellett „egy francia mód szerinti folyton működő cognac-főző készülékből” csordogált a sokak által kedvelt ital.
Weisz Mór lassan a gyulai gazdasági élet vezéralakja lett. A nagy kiugrást az 1900-ban alapított Első Gyulai Kötött és Szövött Iparárugyár Részvénytársaság, közismert nevén a Harisnyagyár hozta meg. A gyorsan fejlődő üzem mögött ott álltak részvényvásárlóként a vagyonos gyulai kereskedőcsaládok, és támogatta a vállalkozást a megye ipartelepítést szorgalmazó koncepciózus főispánja, Lukács György. A részvénytársaság vezérigazgatója Weisz Mór lett, irányítása mellett a temesvári gyárteleppel kibővülő cég a Monarchia legnagyobb textilipari gyárává vált. Az első világháború kitörése előtt a gyulai üzemben 550, Temesváron 800 alkalmazott dolgozott.
A vállalat jól jövedelmezett, a részvényesként, igazgató tanácsi tagként sokféle gyulai és környékbeli vállalkozásban érdekelt Weisz Mór az 1910-es évekre Gyula legnagyobb adófizetője és a város egyik legbefolyásosabb embere lett. Társadalmi emelkedését látványos reprezentációval is kinyilvánította: gyönyörű villát építtetett a mai Béke sugárúton, szép kocsijának köszönhetően pontosan tudták, hogy esténként merre visz az útja, s még a télikabátja is olyan volt, hogy az sokaknak szemet szúrt. (A villa történetét Csűri Gábor ügyvéd úr írta meg, még gimnazistaként.) Ezzel szemben különlegesen bőkezű és sokirányú adakozással rótta le a hirtelen meggazdagodott emberek társadalommal szembeni adóját.
Ipar- és munkahelyteremtő tevékenységét az uralkodó 1905-ben igen magas kitüntetéssel, a Ferenc József Rend lovagkeresztjével ismerte el. Egy-egy ilyen kitüntetésnek a kortársak nagy legitimációs értéket tulajdonítottak. Weisz Mór is, de a város vezető személyiségeinek számottevő csoportja is kiaknázta a kitüntetésben rejlő „PR”-lehetőséget. Weisz a Harisnyagyár valamennyi dolgozóját bállal végződő vacsorán látta vendégül a pavilonban, volt egy nagy fogadás a Komlóban is. A korabeli sajtóbeszámolókból az derül ki, a többség őszinte elismeréssel fogadta a kitüntetést, és Weisz Mór teljesítményét Gyula gazdasági erejét növelő tényezőnek tekintette. Volt egy kis, amolyan „mi kutyánk kölykének” szóló barátságos csipkelődés, amit egy hirtelen született városi vicc jelez: Weisz Mór jelentősebb tettet hajtott végre, mint Jézus Krisztus – mert több vizet változtatott borrá. S az ünnepi eseményeket kommentáló cikkek egy-egy megjegyzéséből kiolvasható, akadtak olyanok is, akik az alulról jött, ráadásul zsidó felekezetű embertől irigyelték azt a bizonyos legdrágább télikabátot. 1919-ben – életének 62. évében – halt meg, a gyászjelentés szerint hosszú betegség után. A dualizmuskori Gyula gazdasági életének kulcsszereplője volt, emlékét ma a civil szervezetek által használt egykori Weisz-villa őrzi.
