Kertész Andor 80 éve született és 35 éve hunyt el. Szülővárosában, Gyulán érettségizett 1952-ben, majd Debrecenben szerzett matematika–fizika–ábrázoló geometria szakos tanári diplomát. 25 évesen kandidátus, 28 évesen már a matematikai tudományok (akadémiai) doktora! 1960-ban egyetemi docens, 1963-ban egyetemi tanár (34 évesen!) Debrecenben. Éveken át vezette az algebra és számelmélet tanszéket.
1962–1964 közt, majd 1968-tól 1971-ig a hallei egyetem tanára. Szerte a világban számos tanítványa dolgozik. Legkiemelkedőbb tudományos eredményeit a csoportelméletben, az operátor-modulusok elméletében és a gyűrűelméletben érte el. 4 könyve és 60 tanulmánya jelent meg.
1968-ban az MTA az Akadémiai Díj I. fokozatát ítélte meg számára. A világ első számú természettudományos akadémiája, a Deutsche Akadémie des Naturforsches Leopoldine rendes tagjává választotta – 39 éves korában.
Üstökösként robbant be a tudományos élet élvonalába. A debreceni Kossuth Lajos Egyetemen, a Bolyai János Társulatban és az Akadémia bizottságaiban aktívan tevékenykedett. Évekig szerkesztette a debreceni egyetem nemzetközi matematikai folyóiratát. Több külföldi egyetemen volt vendégprofesszor. Kiváló előadóként igen népszerű volt hallgatói, kollégái körében. Emberként is vonzó, szilárd elviségű volt, a támadásokat – akár politikai oldalról is – jól viselte. Igen fiatalon ragadta el a halál 1974-ben, kettétörve egy nagy ívű pályát. Emlékét őriznünk kell, példáját erőnkhöz mérten követni.
Édesapja, Kertész Lajos zenetanár, karvezető, Gyula zenei és közéle-tének, reformátusságának emlékezetes alakja volt. Andor fiával közös emléktáblája az Árpád u. 4. sz. alatti ház (ahol éltek) falán látható. A házból annak idején sokszor hallatszott ki zongoraszó; Kohán György sokszor álldogált az ablak alatt, hallgatva a kiáramló zenét.
Kertész Andor testvérei közül Lajos elismert zongoraművész és tanár, Attila pedig neves karnagy, kórusvezető.
