Ha valaki elsétál Gyulán, Törökzugban a Dobos István u. 18. számú ház előtt, nem tűnhet fel neki semmi sem. Egy sorház egyik lakása ez, ugyanolyan, mint a többi. Ha belépünk Megyeri Sándorék – ők laknak itt – lakásába, akkor is csak azt láthatjuk először, hogy szépen berendezett, otthonos, kényelmes. Ám ha egy kicsit jobban körülnézünk, rögtön feltűnik, hogy a falakon több szép tűzzománc képet láthatunk, melyekről hamarosan kiderül, hogy bizony ezek saját készítésnek, az anyuka, Megyeri Sándorné, s a gyerekek, Zita, Annamária és Sándor keze munkáját dicsérik. Megyeri Sándornét arról faggatom, hogyan is talált, találtak rá erre a képzőművészeti műfajra, mely – látszik az alkotásokon is – nyilvánvalóan örömet szerez nekik. – Nagyon szerettem rajzolgatni már kicsi koromban is – mondja. – Képzőművészeti pályára készültem, de lebeszéltek róla. A középiskolában megszerettem a matematikát, azért közben a rajzolásról sem mondtam le, s végül matematika–rajz szakos diplomát szereztem a nyíregyházi főiskolán. Csaknem húsz éve tanítok, leghosszabb ideig az 5. Számú Általános Iskolában oktattam (...)
Még több régi cikk olvasható a Gyulai Hírlap online archívumában. E-előfizetés 3500 Ft/év.
