– Gratulálunk az elismeréshez! Mit jelent ez, és mivel jár pontosan?
– Tavaly volt egy átigazolásom, az újonnan alakult Magyar Futósport Egyesülethez csatlakoztam. Ez a csapat külön szakágakban is foglalkoztat sportolókat, azokon belül is külön szakosztályvezetőkkel és csapatkapitányokkal dolgozik. Az a megtiszteltetés ért, hogy a terepfutó-szakosztály csapatkapitányának választottak meg. A Titans of Hungary ennek a csapatnak a kiemelt sportolóiból áll, akiket minden évben az eredmények és más sportolói szempontok összessége alapján választanak ki. Idén én is megkaptam a bizalmat, a célom az, hogy jövőre is a csapatban maradjak. Ez azért is fontos nekem, mert a Titans of Hungary sportolói nagyobb támogatásban részesülnek. Az én sportomban minden önköltséges, a külföldi versenyek esetében pedig jelentős kiadásokról van szó.
– Csapatkapitányként mik a terveid?
– Szeretném, ha minden országos bajnokságon tudnánk csapatot kiállítani, ráadásul olyat, amelyik elég erős ahhoz, hogy felvegye a versenyt az élmezőnnyel. Szerencsére jól ismerem itthon a futókat és az erőviszonyokat. A csapatomban már vannak erős futók, és még csak most kezdtük az egészet.
– Nagy reményekkel indultál neki ennek az évnek?
– Természetesen, de sajnos a vírusjárvány az én terveimet is felborította, így minden, ami számít, az következő évre csúszik át. Ha jobban belegondolok, még több időt kaptam felkészülni, amit biztosan ki fogok használni.
– Legutóbb a World Mountain Running Association (WMRA) kérdezett téged a sportolói karrieredről, milyen érzés volt interjút adni nekik?
– Nagyon megtisztelő volt. Az első angol nyelvű interjúm volt, kicsit féltem, hogy esetleg nem jól vagy pontosan fejezem ki magam írásban, de a megjelent cikkben nem nagyon írtak át semmit. Jó érzés, hogy számít a véleményem. Azt tapasztalom, hogy komolyan veszik a WMRA-n belül működő, atlétákból álló „elnökséget”, aminek én is tagja vagyok.