koncertet adtak a zeneiskolában a zene világnapja alkalmából
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Yehudi Menuhin kezdeményezésére az UNESCO Nemzetközi Tanácsa 1975-ben nyilvánította a zene világnapjává október elsejét. A hegedűművész szerint a csöndet megbecsülni kell, az ezerarcú muzsikát pedig megismerni, hisz feloldja a hidakat az emberek és a kultúrák között.
A kezdeményezéshez a gyulai zeneiskola is rendszeresen csatlakozik. A művésztanárok idén egy nappal korábban léptek színpadra, mivel ez az időpont volt megfelelő valamennyiüknek. Elsőként Gyalogné Veres Katalin a filmvilágból jól ismert John Williams Schindler listája című szerzeményét adta elő hegedűn, Hodozsó Norbert zongorakíséretében. Ezt követően két egymáshoz tolt fekete zongora kapott főszerepet, hogy Czirokné Bischof Ildikó és Fekete Katalin eljátszhassa Darius Milhaud Scaramouche című darabjának második tételét.
Francis Thomé Fantáziáját Czirok Mihály szólaltatta meg trombitán. Ebben Czirokné Bischof Ildikó (szintetizátor) és Budai Attila (gitár) volt a segítségére. Az ifjú tehetség, Gilich Dóra Vivaldi c-moll concertójával vezette vissza közönségét a barokk korba. Ebbe az utazásba Hodozsó Norbert is bekapcsolódott, aki ezúttal egy csemballóból varázsolta elő a hangokat. Gilich Dóra furulyán adta vissza a talián tempót. Cseppnyi romantikával Czirok Ildikó és egy szál gitár töltötte meg a teret. A húrok Francisco Tarrega Nagy valcerét közvetítették.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Aztán Bécsben kalandoztunk egy kicsit Franz Straussal, Puskás Sándorral és a művésztanár kürtjével. A Nocturno horn című sétához Fekete Katalin zongorán csatlakozott. Franz Doppler Rondója kapcsán ismét a publikum elé járult Gilich Dóra, ám ezúttal egy fuvolát hozott magával, no meg egy másik kiváló fuvolást Kaczkó Gabriella személyében. A zongorához Hodozsó Norbert ült vissza.
A csellót Sándor Ottó bolondította el ezen az estén, amikor Squire Humoresque-jével a nagyérdeműbe is belefojtotta a lélegzetet. Czirokné Bischof Ildikó a zongorabillentyűkön jelentett számára ebben biztos támaszt. Aztán ismét Hodozsó Norbertet tapsolhatta meg a nagyérdemű, ám most mint szólistát. A művész Liszt Ferenc Un sospino etűdjét tolmácsolta.
Mérával, a Mezőséggel és saját muzikalitásával a Téglás zenekar (Téglás Ferenc: brácsa és Csepregi András: nagybőgő) ismertette meg a jelenlévőket, kitérőt téve így a páratlan kincsnek tekinthető magyar népzene világába. Kepenyes Pál, aki a műsorvezető feladatát is ellátta, pánsípon szólaltatta meg Bert Kaempfert Stranger’s in The Night című dalát.
Nagy sikert aratott Paul Anka My Way slágere is, amit Czirokné Bischof Ildikó (zongora), Döge Csaba (harsona) és Tóth Sándor (szaxofon) tett élvezetessé. A leghangosabb éljenzést mégis Kálmán Imre váltotta ki a Szilvia belépőjével és a Ringó vállú csengeri violámmal, aki a dalszöveghez hűen bizony megriszálta a fiatalabb nézők bokorugró szoknyáját. Szólót Czeglédi Katalin énekelt, bőgőn Hamza Lenke, hegedűn Bakné Kocsis Beáta, Czirokné Bischof Ildikó és brácsán Veres József játszott.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
