GYULAI CSEVEGŐK ONLINE FÓRUMA
Illusztráció: Gyulai Hírlap
Egy szép történetet olvastunk a Gyulai Csevegőben.
A hétvégén jöttem Londonból a lútoni repülőtéren keresztül haza. A repülőtéren becsekkolva várjuk a repülő indulását Debrecenbe. Debrecenből – mivel az érkezés környékén nem volt se busz, se vonat – tervem se volt, hogy mivel megyünk tovább. A reptéren minden ülőhely foglalt. Nagy nehezen felszabadul két szék, leülünk. Egy idő után a mellettünk levő szék is felszabadul. Leül egy ismeretlen fiatalember. Egy idő elteltével ránk köszön az idegen magyarul. (…) Megkérdezi, hogy mi hova tartunk? Mondom, Gyulára. Londonban, a lútoni repülőtéren, ott a rengeteg ember között ül egy ember, aki gyulai, és pont ott van és pont abban az időben találkozunk, és felajánlja, hogy elvisz haza. Köszönöm, Szondi József! – írja Kiss Ernő.
