Ünnepi Klubfoglalkozás a KÖVIZIG épületében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Itt nem baj, ha egy kicsit hangosabbak vagyunk, nincs csendháborítási per – mondja Székely Árpád, az egyik alapító, aki a klub korelnökének vallja magát. – Azóta ide járunk, ha csak nincs valami rendkívüli esemény – mint pl. felújítás –, mert akkor más helyet keresünk. Az elmúlt 25 évben, vagyis 1991 óta csak egyetlen alkalommal maradt el a klub, ami az árvíz miatt volt.
A klub tagsága azóta is zártkörű, újak csak meghívásos alapon érkezhetnek, utoljára 6-7 éve bővítették a csapatot.
– Mondhatnám azt is, hogy mi vagyunk a rock kerekasztalának lovagjai, mert még az ülőhelye is mindenkinek megvan – avat be a részletekbe a klubot szívügyének tekintő Fekete István, aki azt is elárulja, hogy valamennyien már a megalapítás előtt ismerték egymást és barátok voltak, de a klub jó apropót adott ahhoz, hogy gyakrabban is találkozzanak, közös hobbijuk pedig fiatalon tartja őket.
– Úgy érzem, hogy ez a zene, amit mi hallgatunk, időközben az egyetemes kultúra részévé vált, katedrát kapott, hisz már iskolákban is tanítják.
Náluk azonban csak kevesen tudnak többet, hisz zeneismeretüket minden alkalommal két előadással tartják folyamatosan frissen.
– Sorsolással döntjük el, hogy a következő alkalommal kik készüljenek fel – mondják a megkérdezettek –, ami mindannyiunk számára állandó fejlődést is jelent. Többnyire a ’60-as évek beatzenéje, blues vagy progresszív zene kerül terítékre, magyar előadótól csak ritkán hallgatunk.
A zenei témájú – rendszerint egy-egy zenekar történetét összefoglaló vagy egy kiválasztott albumot elemző – előadások rendszerint rejtvényeket is tartalmaznak, így díjakkal, zenéhez kapcsolódó ajándékokkal is járnak, melyekről szintén az épp aktuális előadók gondoskodnak.
– A fiúk még akár vetélkedőbe is mehetnének – mondja dr. Tóth Ilona, a társaság egyetlen aktív hölgy tagja, aki 1997-ben csatlakozott a zeneszeretők közé. – Az egyik barátom járt ide, és mert tudta, hogy én is szeretem a rockot, elhívott.
Ilona Gyulán dolgozott, és bár Békéscsabán él, ezekre az alkalmakra rendszeresen ellátogat. A jeles évfordulókra pedig az azóta már a városból elkerült – vagy más teendőik miatt elmaradt – klubtagok is hazalátogatnak, így a 25. évfordulón is teljesnek mondható a legendás nagy csapat.
Az ilyen alkalmakat rendszerint különleges vendégekkel együtt ünneplik. Korábban köztük volt már Nemes Nagy Péter, a Magyar Blues Szövetség elnöke, a gyulai Kovács Tamás, Pribojszki Mátyás, Kamocsa Bélanagyváradi zenész, akivel játszottak is együtt, Ráduly Mihály, ezúttal pedig a számos zenei könyv szerzőjeként ismert Jávorszky Béla Szilárd volt a díszvendég, aki A brit invázió és a beat kiteljesedése (1964-1966) címmel a rendszeres előadások egyikének megtartását is magára vállalta.
– Jó, hogy együtt vagyunk, jó hogy életben vagyunk – hangzott el az ünnepi gondolatok tolmácsolása közt, mint ahogy a Hevesi Tamástól kölcsön vett megállapítás is, miszerint „Ezt egy életen át kell játszani, sőt, még azon is túl”. A klubtagok köszönetüket fejezték ki a szintén jelen lévő a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetőjének, Bak Sándornak is, aki hónapról-hónapra biztosítja számukra a zenehallgatáshoz alkalmas helyiséget.
– Mi tartozunk köszönettel azért, hogy otthont adunk ennek a remek kezdeményezésnek, mert ezen keresztül picit magunk is részesei lehetünk – mondta Bak Sándor, hozzátéve, hogy a vízügy már jó ideje magáénak érzi a zeneklubot. – Azt kívánom ennek a lelkes társaságnak, hogy a következő 25 évét is ugyanígy tegye szebbé a zene. S mert születésnapra nem megy üres kézzel az ember, egy hatalmas tortával lepte meg az ünnepelteket. A Jimi Hendrixnevezetes gitárját ábrázoló ajándék, a 2. felgyújtott és összetört gitár mása azzal a célzással került az asztalra, hogy az est végére ugyanúgy semmisüljön meg, mint egykor a legendás hangszer.
A gyulai zeneklub tagjai
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
