Radóczy András
Fotó: Gyulai Hírlap
Január 9-én, matuzsálemi korban, 101 évesen elhunyt Radóczy András. Végső nyugalomba a Szt. József temetőben helyezik február 19-én.
Tagja volt és aktív részese a 8 ezer fős nagy tüntetés után az 1956. október 27-én közbizalommal megválasztott forradalmi bizottságnak, mely a forradalmi időszakban (Gyulán október 26-tól december 17-ig) fenntartotta a rendet, biztosította a közigazgatást. Főként Nádházi János elnök nagyhatású, humanista és demokrata beszédei, írásai és intézkedései, valamint társai, M. Szabó András akkori polgármester, Radóczy András és mások erőfeszítései nyomán Gyulán szó sem lehetett népítéletről, bosszúállásról. A rákosista bűnösöket csakis bírósági úton kívánták (a kellő időben) felelősségre vonni. (Így volt ez az ország egészében, csekély kivételekkel.) A forradalmi bizottság erejét, tekintélyét mutatja, hogy a Vörös Hadsereg inváziója, november 4. után is hetekig csak rá hallgatott a lakosság, hiába került vissza (papíron) hivatalába a korábbi tanács. December 6-án még két nagy tömegtüntetés volt a városban, a Kádár-kormányhoz követeléseket juttattak el, kiállva a forradalom eszméi s a függetlenség mellett. December 10-én még nagy sztrájk kezdődött Gyulán is Nádháziék kezdeményezésére.
A forradalmi bizottság munkájának tevékeny tagja, Radóczy 1914-ben született Derecskén. 1945 előtt lakatosként, kovácsként dolgozott, 1938-tól katonaként, őrmesterként patkoló kovács volt. Gyulán, a Kossuth téren lakott, három gyermeket nevelt. A Vízgépészeti Vállalatnál dolgozott. 1956. október 27-én a nagy felvonulás alatt – mint volt hivatásos katona – rendezte a sorokat. A forradalmi bizottság tagjaként Lőrincz Jánossal együtt őt bízták meg a kapcsolattartással a rendőrséggel és katonasággal, intézkedési joggal. A rendőri állomány kérésére eltávolított négy rákosista rendőrtisztet. Társaival meggátolta, hogy a heveskedő fiatalokhoz fegyver jusson. December 8-án M. Szabó Andrással és Hraskó Károllyal megakadályozta, hogy Gyulán sikeres legyen a kádárista karhatalom megalakítása. December 17-én része volt abban, hogy a bevonuló megyei karhatalommal és a szovjet hadsereggel szemben nem bontakozott ki a reménytelen ellenállás.
1957. február 7-én aztán a kádári bosszú, a véres megtorlás jegyében letartóztatták a gyulai forradalmi bizottság tagjait, Radóczyt is. A szovjet tankok árnyékában, segítségével hatalomra jutott hazaáruló és bosszúra éhes Kádárék nem tudták megbocsátani, hogy Magyarország városaiban, községeiben szinte kivétel nélkül a támogatás nélküli, félreálló vagy elbujdosó kommunista vezetők helyébe a tömegek választottak új vezetőket, akiknek „volt képük” vállalni és megoldani a feladatot a lakosság lelkes támogatásával.
Radóczy 1957. február 7-től 1958. augusztus 4-ig volt börtönben. Az előzetesben, ill. a közbiztonsági őrizetben (ami akkortájt hónapokig tarthatott) sokszor bántalmazták, időnként puskatussal verték ájulásig. Megjárta a gyulai börtön mellett a Gyűjtőfogházat, Kistarcsát Tökölt. Az elsőfokú ítélet 1957. november 16-án született meg Gyulán. Nádházi 6, M. Szabó 5, Radóczy 5 és fél évet kapott. Az ítélet hemzsegett a valótlanságoktól, amiket a bíróság számos hamis tanú vallomására épített. A Legfelső Bíróság kénytelen volt megsemmisíteni az ítéletet, és másodfokon már a szegedi bíróság ítélt 1958. augusztus 4-én. Radóczyék szerencséjére a vezető bírónő korrekt volt, és a kor adta lehetőségeken belül enyhe ítéleteket hozott. Radóczy 1 év 8 hónapot kapott. (Mások mellett Nádházi 3, M. Szabó 2 évet.)
Kiszabadulása után nem maradhatott Gyulán. Pártutasításra a városban sehol sem alkalmazhatták. Budapesten élt tovább, az építőiparban helyezkedett el. Utolsó másfél-két évét Gyulaváriban, az új idősek otthonában töltötte igényes és szívélyes környezetben. Az utolsó napjaitban családja körében volt.
Nyugodjék békében! Neve ott látható az ’56-os emlékmű melletti kövön számos társáéval együtt. Emlékiratát a Békés Megyei Levéltár őrzi.
