baranyó géza 58 éves korában, súlyos betegség után hunyt el
Baranyó Géza halálával a rendszerváltás utáni gyulai közélet meghatározó alakja távozott el december 15-én. Baranyó Géza 58 éves korában súlyos betegség után hunyt el. Gyula Város Önkormányzata saját halottjának tekinti Baranyó Gézát.
Baranyó Géza 1998–2001 között Gyula város alpolgármestere, 1998–2010 között a belváros önkormányzati képviselője volt. Hosszú éveken keresztül vezette a Fidesz önkormányzati frakcióját. Közgazdászként és turisztikai szakemberként fontos szerepelt töltött be a város gazdasági és turisztikai irányításában. Baranyó Géza számos közéleti tisztséget töltött be.
* * *
Dr. Görgényi Ernő temetésen elhangzott beszéde
„Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel” – írta naplójába Tolsztoj. Ha volt naplója, ugyanezt beleírhatta Baranyó Géza barátunk is, aki örömmel és eredménnyel szolgálta a közösséget, mihelyst egy szabad világban tehette azt. De csak szabad világban akart közéleti szerepet vállalni. Ebben is következetes volt, mint oly sok minden másban. Volt módom sokat beszélgetni vele, és nem csak a munkáról esett szó. Mesélte, hogy amikor a Vízügynél dolgozott, egyszer magasabb vezetői beosztást kínáltak számára. Csak annyit kértek cserébe, hogy lépjen be az MSZMP-be. Sokan voltak, nagyon sokan, akik számára egy ilyen kérés nem jelentett gondot, akkor sem, ha nem szimpatizáltak a szocialista diktatúrával. Az egzisztenciális előrelépés érdekében, maguk és családjuk boldogulásáért megtették. Én nem ítélem el őket. Akkor még gyermek voltam, engem nem hozhattak ilyen helyzetbe. Ugyanakkor rendkívül nagyra becsülöm azokat, akik ilyen szituációban is tudtak nemet mondani, ha a kérés teljesítése elveikkel ellenkezett. Baranyó Géza tudott nemet mondani, mert otthonról szilárd értékrendet kapott, melyet sosem adott fel. Nemet mondott tehát, így nem ő kapta a kinevezést. A lelkiismerete azonban tiszta maradt.
Ám a tehetségeket előbb-vagy utóbb mindig megtalálja a kihívás. Géza a rendszerváltozással eljött szabad világban a Fideszben talált politikai otthonra. Higgadt, kulturált vitastílusa, megfontolt érvelése, szakmai felkészültsége pénzügyi-gazdasági és turisztikai kérdésekben a demokratikus közélet tevőleges és meghatározó szereplőjévé tette a rendszerváltozás utáni Gyulán. Először 1998-ban mérettette meg magát az önkormányzati választásokon, szűkebb lakókörnyezetében, a belvárosban. A választópolgárok rögtön meglátták benne azt az embert, akire nyugodtan rábízhatják közös ügyeik intézését, a köz szolgálatát. Személyes erényeinek köszönhetően pedig, bár újonc képviselő volt, rögtön, még 1998-ban Gyula város alpolgármesterévé választották. Majdnem napra pontosan 12 évig, egészen 2010-ig a gyulai képviselő-testület tagja volt. Minden választáson kivívta a belvárosi polgárok bizalmát, amit végig meg is tartott. Ezt személyes elismertségének köszönhette, hiszen a választásokat fideszes jelöltként attól függetlenül nyerte meg minden esetben a belvárosi körzetben, hogy éppen milyen szelek fújdogáltak a nagypolitikában. Pártja lehetett népszerű, vagy éppen népszerűtlen, a Fidesz győzhetett vagy veszíthetett, de Géza mindig megnyerte a mandátumot. Mert a személye hiteles volt. És közéleti munkája is magasan megfelelt egy polgári városban támasztható elvárásoknak. Az idegenforgalmi bizottság elnökeként jelentős szerepe volt mindazokban a fejlesztésekben, amelyek ma is fontos szerepet játszanak a turizmus gyulai fejlődésében.
Amikor a 2006-os önkormányzati választásokon sokakat meglepő sikert arattunk, akkor sem szállt a fejébe a dicsőség. Éppen a képviselő-testület felét adtuk. Bár nem volt többségünk, de nélkülünk semmilyen döntést nem lehetett meghozni. Géza ebben a politikai patthelyzetben frakcióvezetőként bölcs politikát folytatott. Mindig a megegyezés lehetőségét kereste, a város érdekét szem előtt tartva arra törekedett, hogy a politikai harcok ne bénítsák meg az önkormányzat működését. Nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor úgy döntött, hogy nekem adja át a frakcióvezetéssel járó feladatokat. Sokat tanultam tőle én is és velem egykorú vagy fiatalabb képviselőtársaim is. A kulturált vitastílus, a szakmai szempontok elsődlegessége, a méltó ellenfél tisztelete, Gyula város érdekeinek mindenekfelett való érvényesítése mind olyan erények és értékek, amelyekre ő kitűnő mintát adott többünk számára. Talán ennél is lényegesebb, hogy vezetőként is mindig emberi oldalát mutatta. Az általa vezetett csapatban baráti hangulatot alakított ki, ami közvetlen, jó humorral megáldott, hatalmi allűröktől mentes jelleméből fakadt. A legfontosabb azonban, amit politikai hagyatékként ránk testált az a közösség szolgálatának eszméje. Géza nagyszerű tettekkel bizonyította, hogy közéleti munkáját elsősorban ez vezérli. Sosem ragaszkodott a hatalomhoz, annál inkább a munkához. Sosem pozícióért harcolt, hanem mindig a feladatot kereste. Amikor 2001-ben azt tapasztalta, hogy városunk alpolgármestereként már nem tudja megvalósítani azokat a célokat, melyeket Gyula érdekében állónak látott, mert az akkori testületi többség a városért cselekvés helyett a politikai iszapbírkózásba torkolló vitákat választotta, akkor inkább lemondott. Lehetett volna továbbra is alpolgármester, kézhez kapta volna minden hónapban a fizetését, reprezentálhatott volna akár mindennap. Minden bizonnyal lett volna, aki ezt választotta volna. Talán nem is kevesen. De Géza számára nem a stallum, hanem az elvégzett munka számított. Ő ezért inkább lemondott, és más területen dolgozott tovább a városért. Hasonlóképpen járt el, amikor 2010-ben a parlament lecsökkentette az önkormányzati képviselők számát. Nem ragaszkodott ahhoz, hogy újból képviselőjelölt legyen.
Az utóbbi öt évben a Városházán, közvetlen munkatársamként dolgozott Gyuláért. Humorát és munkaszeretetét az utolsó pillanatig megtartotta. Betegsége ellenére sem számítottunk rá, hogy itthagy bennünket.
Máris hiányzol, Géza! Persze mielőtt elmentél, még hagytál nekünk néhány feladatot, előkészítettél néhány fontos ügyet. Ezeket befejezzük. Isten veled! Nyugodj békében! – búcsúzom tőled Gyula Város Önkormányzata, a képviselő-testület és a gyulai közélet nevében.
Búcsúzom, de hozzáteszem: emléked tovább él közös ügyeinkben, emlékezetünkben és lelkünkben.
* * *
Somogyváry Ákos temetésen elhangzott beszéde
Gézáról mindössze négy esztendő távlatából is – amióta megismerhettem –, úgy gondolom, teljes képet; példaképet lehet alkotni. Jó szándékú nyíltsága, barátságossága, minden pillanatban megnyilvánulni kész humora, jövőbe vetett hite, töretlen optimizmusa, ugyanakkor a tényeket makacsul tisztelő következetessége mind-mind erre predesztinálta őt. S erre késztet bennünket is, ha hűek akarunk lenni hozzá, ha hűek akarunk maradni a szellemiségéhez.
Azt hiszem talán a legautentikusabb, ha őt magát idézem ide a közelmúltig gyakori levélváltásainkból; a rá olyannyira jellemző stílusban, humorral, csipetnyi öniróniával – de ha kellett – olykor markáns kifejezésekkel is fűszerezve megosztott, nemritkán sommásan fogalmazott véleményét. Kora tavasszal például ekképpen igazított el: "A tájékoztató amolyan pofa-vizit, elég ha a jelenlétit aláírod, mert abból azt a téves következtetést vonják le, hogy ott voltál..." Hagyományosan augusztus végére időzített családi szabadságuk alatt az otthoni távolból jó híreket kapván is áldozott néhány percet a köz ügyeinek; "Ezek valóban jó hírek, oly annyira, hogy eldöntöttem, maradok további 2 hetet, hátha újabb jó hírek jönnek..." Az egyik főhatósággal hónapok óta tartó csörte méltányossági kérelme kapcsán pedig így írt: "Csak most tudok válaszolni, mert eddig könnyeim elhomályosították a képernyőt... jó így, nem kell semmi több... Én is mindent megteszek a siker érdekében, Te pedig higgadt és tárgyilagos legyél, mint a Fradi B közép."
Élete minden mozzanatában, pillanatában címektől és rangoktól teljességgel függetlenedve tudott megmaradni a szó legnemesebb értelmében civilnek. E tulajdonságának nap mint nap tanúi, megajándékozottjai lehettünk magunk is. Nagyon sokat tanulhattam tőle szakmai vonatkozásban és ügyintézési metódusban egyaránt. Életre szóló személyes megtiszteltetésnek érzem, hogy megismerkedésünk kezdetétől fogva az utóbbi négy esztendőben barátságába fogadott.
Utoljára ezt írta: "Köszi érdeklődésedet, egészen jól vagyok, kapom az infúziókat. Azért persze lehetne már jobb is..."
Drága Géza Barátunk, mindannyiunk nevében szívből kívánom, hogy legyen jobb, hogy az örök békesség vegyen körül!
