Piotr Kondrat a gyulai várszínház kamaratermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Piotr Kondratot nem először láthatta a gyulai közönség: tavaly a Hamlet egyszemélyes verzióját mutatta be a vár tövében. A színész most sem vállalkozott könnyű feladatra, Shakespeare egyik legrejtélyesebb, a tragédia és komédia határán egyensúlyozó drámáját keltette életre a színpadon angol nyelven.
Ahogy az előadás címe is utal rá, a lengyel színész a zsidó uzsorás figuráját helyezte a darab középpontjába, az ő motivációit, lelki reakcióit igyekezett analizálni, miközben olyan érzékeny témákat, kérdéseket is felvetett, mint az antiszemitizmus és a kultúrák közötti átjárhatóság. A darab egyik kulcsjelenetében Shylock maga tette fel a kérdést: „Ha zsidó bánt keresztyént: mi az ő alázata? – bosszú. Ha keresztyén bántja a zsidót, mi legyen keresztyén példa szerinti türelme? – természetesen bosszú.” Az önigazoló kijelentés ellenére a kölcsönért egy font emberi húst követelő kalmár leginkább önmagával vívódott: Piotr Kondrat tépelődő alakot festett elénk a színpadon.
A lengyel színész a nyitójelenetben ballonkabátban, könyvkereskedőként lépett elénk, hogy elbeszélje a történetet, ebből a narrátori pozícióból kilépve – kabátjától megszabadulva, arany színű mellényben, vagy zsákvásznat öltve magára – változott át a családi és anyagi vesztesége miatt bosszúszomjas vagy a saját bűntudatával is megküzdő, kétségek közt gyötrődő zsidó uzsorássá. Az előadás díszlete csupán néhány elemből, fából készült székekből és asztalból állt, ezeken helyezte el az elbeszélő Shakespeare, Spinoza, Dante, Goethe, Pitagorasz műveit és a Bibliát. A megidézett szövegek, az előadói koncepció ellenére, inkább színpadi kellékek maradtak, Piotr Kondratnak nem igazán sikerült azokat az általa teremtett interpretációs mezőbe bevonnia.
A jeleneteket, azaz a szerepváltásokat ismétlődő zenei betétek választottál el egymástól: a dzsessz- és héber szövegű dalok az Egyiptomból való kivonulásra és a jóm kippurra, az engesztelés napjára utalva vontak sajátos atmoszférát a darab köré. Az előadást a Zsoltárok könyvének 90. fejezetében olvasható 12. vers foglalta keretbe: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” A szentenciaszerű kijelentés bűnbánatként is értelmezhető, vagyis a Shylock a kulturális és vallási különbségeken túlmutató alapvető emberi értékek felmutatásával választott a felkínált szerepek közül. Bár az egyórás darabnak voltak olyan szerkezeti elemei, amelyek nem illeszkedtek bele egészen az eredeti koncepcióba, Piotr Kondrat meggyőző színpadi jelenléte és újszerű megközelítése mindenképp elismerésre méltó.
