Mély benyomást tett az előadás kínai jellege
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A kínai filozófiát és tradíciót felhasználó rendező, Wang Xiaoying bizonyságát adta a Shakespeare által felvetett gondolat iránti érzékenységének, rendkívüli rendezésének középpontjában az ember és a hatalom viszonya áll. Jó partnerre talált ebben a Richárdot játszó Zhang Dongyuban, aki a sajtótájékoztatón így szólt színészi törekvéséről: „Azt szeretném bemutatni, hogyan bújik elő az ördög Richárdból, amint a hatalom megszerzésére tör, és egyáltalán a hatalom elérése és megtartása milyen belső lelki folyamat keretében történik.”
Nem túlzás, hogy ez tökéletesen sikerült neki. Az előadás során szinte végig magára tudta vonni a figyelmet, mert rengeteg mozgással, fantasztikus energiával és összefogottsággal, egyúttal a szerep iránti teljes alázattal formálta meg III. Richárd nem akármilyen, összetett személyiségét. A színészi teljesítményeket csak elismerés illeti, annál is inkább, mert áthidalták az általuk mondott kínai szöveg magyar fordításának hiányát. Talán a cél is az volt, hogy a magas színvonalú, a kommunikáció minden eszközét bevető színészi játék legyen a középpontban.
Mély benyomást tett az előadás kínai jellege, Wang Xiaoying ugyanis rendkívül hatásosan használta fel az ország ősi kultúrájának számos elemét. E tekintetben legfigyelemreméltóbb jelenetet a csatában elesett férjét sirató Lady Annát megszemélyesítő Zhang Xin, a Pekingi Opera tagja adta elő az évezredes kínai opera stílusában. Kivételes művészi szépségű élményben volt részünk, hiszen ebben a műfajban a mozdulatok szépsége egyenrangú a színészi játékkal és a hanggal. A tánc is fontos szerephez jutott, elsősorban a két orgyilkos komikus, de egyben vérfagyasztó hatást sugárzó produkciójában.
Méltán kapott nagy tapsot Wang Jianan, aki kínai dobokkal és hangutánzó ütős hangszerekkel kísérte a jeleneteket, akár a csatatér hátborzongató hangulatát, akár a végzet titokzatos zenéjét kellett érzékeltetnie. A kalligrafikusan megírt kínai betűkkel díszített, szerény színpadi háttérben a szokásosnál nagyobb jelentőséget kaptak a kor hangulatát árasztó, nagyvonalúan, ha kellett színpompásan, mégis mértéktartóan tervezett jelmezek.
A Gyulai Várszínház által meghívott külföldi társulatok előadásai - amellett, hogy bepillantást engednek a nagyvilág színjátszásába - többnyire különleges élményt nyújtanak azoknak, akik színházi csemegére vágynak. Ilyen alkalom volt többek között, a Kijevi DAH Színház Előszó a III. Richardhoz előadása, vagy a Vihar színrevitele a dél-koreai Mokwha Repertory Company által.
A pekingiek III. Richárdja is ebbe a körbe tartozik, minden együtt volt benne, a rendező egyéni, de a szerző szándékát tiszteletben tartó látásmódja, a kiemelkedő színészi teljesítmények, a látványosság a táncban, az egzotikum a zenében, az énekben és a kosztümökben.
