a székelykapunál tartott ünnepi megemlékezésen PETRÓCZKI ZOLTÁN mondott beszédet
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Az 1920-ban megkötött trianoni szerződésről, amely a történelmi Magyarország területének nagy részét felosztotta szomszédai, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai között, évtizedeken keresztül alig esett szó a második világháború után, pontosabban az 1947-es párizsi békeszerződést követően – emlékezett a történelmi eseményekre Petróczki Zoltán, aki a trianoni kérdéskör irodalmi vetületeire is kitért beszédében.
Petróczki Zoltán: a magyar nemzeti tudat mellett a közép-európai népek megbékélésnek és történelmi együttműködésének az ügye is a trianoni hallgatás áldozatává vált
– Egy veszedelmes sziklaszírt akkor is hajótöréseket idéz elő, ha a térképek semmiféle jelzést nem adnak róla, sőt így még veszedelmesebb és pusztítóbb, még több áldozata van – fogalmazott a főigazgató, hozzátéve, hogy a magyar nemzeti tudat mellett a közép-európai népek megbékélésének és történelmi együttműködésének az ügye is a trianoni hallgatás áldozatává vált.
– Trianon olyan történelmi tragédia, amelynek súlya rányomta a bélyegét Közép-Európa sorsára, és megterheli az itt élő népek kapcsolatait. Mindenekelőtt azonban megterhelte a magyar történelmet, a nemzet kollektív emlékezetét, súlyos frusztrációkat okozott, és nagymértékben felelős azért, hogy a 30-as és 40-es évek magyar kormányai a nemzet távlatosabb érdekeit háttérbe szorítva, a józan stratégiai gondolkodást figyelmen kívül hagyva az országot az európai jobboldali diktatúráknak kötelezték el – fejtette ki.
Petróczki Zoltán kiemelte: a trianoni irodalom legnagyobb kihívását az jelentette, hogy „a magyarság pusztán sérelmi magatartást választ”, vagy „ki tud alakítani egy új nemzeti tudatot, amely a nemzethez való tartozás elsődleges kritériumát nem a területben, az államban és a politikai egységben határozza meg, hanem a nyelvben, a történelmi hagyományban, a kulturális közösségben”.
– A trianoni irodalom legnagyobb erénye, máig érvényes tanulsága, hogy a kulturális és lelki nemzetnek ehhez az eszméjéhez eljutott, hogy a gyász érzései és a gyötrődés vallomásai után számot tudott vetni a lelki nemzet felépítésének esélyeivel és tennivalóival, ezáltal általános meggyőződéssé válhatott, hogy a nemzet több, mint a földrajzi és állami közösség, hogy az ország fogalmának van egy szellemi és lelki dimenziója is – hangsúlyozta a főigazgató.
A megemlékezésen Barbócz Sándor és muzsikusbarátai adtak műsort, valamint az Erkel Ferenc Vegyes Kar működött közre. A rendezvény végén a történelmi egyházak képviselői mondtak áldást, és osztották meg gondolataikat a megjelentekkel, majd közösen elhelyezték az emlékezés virágait és mécseseit a székely kapu lábánál.
