Ünnepélyes megemlékezést rendezett a málenkij robot 70. évfordulója alkalmából Gyula Város Önkormányzata és a Német Nemzetiségi Önkormányzat január 10-én. A nagyszabású esemény a volt huszárlaktanya épületének megkoszorúzásával indult, majd a németvárosi Szent József-templomban folytatódott, ahol szentmisével és ünnepi beszédekkel emlékeztek meg a Gyuláról elhurcolt embertársainkról.
Az ünnepség a Szent István utcai volt huszárlaktanya előtt kezdődött, ahol Mittag Mónika önkormányzati képviselő, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük a 70 évvel ezelőtti szörnyű esemény néhány túlélőjét. Ezt követően dr. Kovács József országgyűlési képviselő emlékezett vissza a második világháborút követő kegyetlenségekre.
- A hivatalos közlés szerint a németeket szedték össze, de hát valójában ki is volt német? Az, akinek családja már a 19. században asszimilálódott a magyarságba? Vagy az, aki a Volksbunddal szemben csatlakozott a Hűség a hazához mozgalomhoz? Kell-e jelentkeznie annak, aki az utolsó népszámláláson magyarnak vallotta magát? És mennie kell-e annak, akinek csak az egyik szülője magyar? Nagyon hamar kiderült, hogy egyetlen dolog számított: hogy beteljenek az előre meghatározott kontingensek, vagonok és január elején elindulhassanak a vonatok Ukrajna szén- és ércbányái felé – osztotta meg a jelenlévőkkel a deportálás megrázó részleteit dr. Kovács József.
Az országgyűlési képviselő beszédében szót ejtett a deportálásra hívó utcai plakátokról, melyek hírül adták, hogy ki hol, mikor és mekkora csomaggal köteles megjelenni. Hallhattunk az intézkedések által keltett rémületről, hiszen mindenkiben élénken élt még az alig fél évvel korábban, hasonló körülmények között elhurcoltak története. Lehajtott fővel emlékezhettünk a Gyuláról 1945. január 10-én és 11-én elindult 53 marhavagon mintegy 1600 utasára, és megbotránkozhattunk a kocsikban sokszor szomjazó elhurcoltak viszontagságai hallatán, melyek már akkor három gyulai életet követeltek.
A beszéd után a jelenlévők elhelyezték koszorúikat a volt kaszárnya falára, hiszen egykoron ebben az épületben gyűjtötték össze az 1600 Békés megyei embert.
A megemlékezés második állomásán, a németvárosi Szent József-templomban a málenkij robotra elhurcolt és elhunyt gyulai németek emlékére, illetve a túlélők tiszteletére szólt a szentmise, melyet dr. Kovács József általános püspöki helynök szolgált. Dr. Kovács József beszédében arra igyekezett rávilágítani, hogy bár azt gondoljuk, hogy az emberiség tanul a hibáiból, ezt a történelem nem igazolja vissza. Az első nagy háborút rövid időn belül követte a második, ám annak végeztével sem fejeződött be a pusztítás.
- Az ember szeretne megérteni mindent, ami körülötte történik, de nem tudja. Nem tudja felfogni, hogy miért történnek meg bizonyos események, miért kellett 70 évvel ezelőtt a szenvedés útját járni testvéreinknek. Lehet emberi magyarázat, lehetnek történelmi körülmények, amelyekre hivatkozhatunk, de igazából az egyes ember életének alakulását, formálódását egyedül a mennyei Atya tudja. Ha mi megértenénk a világot és benne akárcsak a saját életünket is, be sem tudnánk fogadni azt – osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel dr. Kovács József.
A püspöki helynök végezetül hozzátette, a 70 évvel ezelőtti szörnyű események emlékét – egy névsor összeírásával – már a hazaérkezéskor megörökítették a templomban, de a 10 évvel ezelőtt elkészült nagyharang is az elhurcoltak emlékét őrzi.
A szentmisét követően Garami Veronika vezetésével az Implom József Általános Iskola Kränzlein kórusa német énekekkel emelte a rendezvény ünnepélyességét, majd Bálint Gergely tolmácsolásában Hunyadvári József Nem szabad feladni című versét hallgathattuk meg, amely a málenkij robot megrázó képeit tárta elénk. Ezután Gyula város polgármestere, dr. Görgényi Ernő emlékezett meg a deportálás áldozatairól. A városvezető kifejtette, nem lehetünk elég hálásak azért, hogy az elkövetők bűnei és az áldozatok szenvedései napvilágra kerültek, hiszen mindezt nekünk és az utánunk jövőknek is ismernünk kell, hogy tudjuk, efféle förtelmes bűnöket nem lehet örökre elhallgatni.
A városvezető egy, a Kovács Lajosné Murvai Zsuzsa által összeállított Málenkij robot: az orosz bányákba deportált gyulaiak emlékére című kötetből kiragadott visszaemlékezést is megosztott a jelenlévőkkel. A szöveg Schneider János történetét mesélte el, akit alig 19 évesen szólítottak el egy „kis munkára.” A férfi számára sok szörnyű emléke közül a legfájóbb az volt, hogy a sorstársak közül kikerült munkafelügyelőik voltak a legkegyetlenebbek.
- A XX. század háborúi során egy átlagos magyar falu lakosságát veszítettük el csak itt, Gyulán. Olyan embereket, akik életben maradva gyarapíthatták volna városunk kultúráját, gazdaságát, talán boldogabbá tehették volna a világot. Hiszen Gyula fejlődésének szempontjából például a német nemzetiségű polgárok szerepe is megkerülhetetlen. Olyan nagyszerű, városunk történelmét meghatározó emberek kerültek ki közülük, mint a cégalapító húsgyáros Stéberl András, a gyulai ecetgyárat nagyipari szintre fejlesztő dr. Schneider József, az Erkel Házat is megépítő Nuszbek Mihály, vagy az országos viszonylatban is a legjobb városmonográfiák közé tartozó Gyula város történetét megíró Scherer Ferenc – osztotta meg ünnepi gondolatait dr. Görgényi Ernő.
A polgármester kiemelte, a málenkij robotra való elhurcolás miatt városunkban legalább 352 gyermek maradt apa, anya, vagy akár mindkét szülő nélkül, ami iszonyú. Dr. Görgényi Ernő végül hozzátette: a sok áldozat talán mégsem volt egészen értelmetlen, ha emlékezünk rájuk.
A magyarországi németek országos önkormányzata részéről Ritter Imre, a Parlament német nemzetiségi szószólója mondott emlékbeszédet.
- Van két szó, amit az identitásától, anyanyelvétől megfosztott magyarországi német nemzetiségűek közül is mindenki ért, és mindenkinek a lelkébe égett: verschleppung, vertreibung. Az elhurcolás és az elűzetés – hangzott el Ritter Imre beszédében.
A német nemzetiség parlamenti szószólója a továbbiakban a kollektív bűnösség elvéről és arról az emberi önzésről beszélt, ami a málenkij robot borzalmaihoz vezetett. Ritter Imre beszédében arról is szót ejtett, hogy a Magyar Parlament határozata alapján január 19-ét a magyarországi németek elűzetése emléknapjának nyilvánították. Ritter Imre kiemelte, fontos, hogy a német nemzetiségű gyermekek büszkék legyenek identitásukra és anyanyelvükre, és gondosan ápolják azokat az értékeket, melyeket nemzetiségük hordoz.
A templomi ünnepség a Perlaki Attila vezényelte gyulai Erkel Ferenc Vegyes Kar műsorával folytatódott, majd a málenkij robot emlékmű leleplezésével zárult az Apor téren.
