Kispál Péter (szakoktató, dinnyeárus):
– Medgyesi görögdinnyét ajánlom, mert az mézédes. Azt mondják a régi öregek, hogy a jó dinnye úgy kong, mint a csizma szára. Ez valóban így van, ha nem túl mély, nem túl magas a hangja, akkor bízhatunk abban is, hogy finom árut veszünk. Ha mély a hangja: vízhiányos, amennyiben pedig magasan szól az ütögetésre, túl sok a víz benne. Régebben lékelték a kereskedők a dinnyéket, mára az ÁNTSZ-előírások miatt nem szokás. A lékelés egyébként sem a legjobb megoldás, mert a jó dinnye a szélénél is édes, nem csak a közepénél. Amelyik nincs megérve rendesen, annak is édes a közepe. Idén bátran vásárolhatják a dinnyéket, nagyon jó a termés.
Basky László (vendéglátós):
– Szeretem a dinnyét, mert hideg, lédús, állítólag nem is hizlal annyira. Van dinnyediéta is, nem mintha szükségem lenne rá. A sárgadinnye a legjobb, mert abból nem lehet rosszat venni, mert ha véletlenül valamelyik nem édes, azt be lehet cukrozni, egy kis rumot ráönteni, és már finom is. A görögdinnye kiválasztásához különféle trükköket szoktak ajánlani: kopogtatni, hallgatózni kell. A dinnyeárusok meg azt mondják, hogy illúzió az egész, s ők is csak a bohóckodás kedvéért ütögetik. Én azt a taktikát alkalmazom, hogy ha látok egy – állat által megrágott – sérült dinnyét, azt választom. Ha a nyúlnak ízlett, akkor biztosan nekem is fog. Fontos, hogy legyen szép, egyenletes a színe, s minél kisebb felülete legyen sárgás.
