A zord időre rá sem hederítve, a színpad helyett a sokszáz-esztendős téglafalnak hátat vetve muzsikált a gyulai Rondella teraszán a Téglás zenekar szombat este. Bár a hideg szél és eső nem számítottak éppen közönségcsalogatónak a majdnem-nyári éjszakán, a lemezbemutató apropóján induló est igazi örömzenélésbe fordult át, s a messzire szaladó dallamok újabb és újabb hallgatókat csábítottak a koncertre.
– Ugyan kövületek nem vagyunk, de még a múlt században, 1989-ben alakultunk, és a tavalyi esztendőben az a szerencsés helyzet állt elő, hogy az alakuló csapatot újra összekovácsolva sikerült késztenünk egy DVD koncertfelvételt Békéscsabán – nyitotta meg Téglás Ferenc a lemezbemutató estet. – A hagyományápolás, a múltnak a megőrzése nagyon fontos, folytatta a zenekar vezetője, hogy megmaradjunk magyaroknak, kárpát-medenceieknek. A megőrzést és továbbhagyományozást egyszerre szolgálja az elkészült lemez, ahogy „kárpát-medenceiségünket” is, hiszen a felvidéki Magyargödtől, a széki muzsikán, a Küküllő mentén, majd Kalotaszegen át egészen Moldváig kanyarog a zene folyama – hangsúlyozta a gyulai prímás.
Játszottak az esten, ahogy a kezdetekkor is: Téglás Ferenc hegedűn, Rácz Gyula brácsán és kobzon, Pribojszki Ferenc cimbalmon, furulyán és kavalon, Friedrich Endre nagybőgőn és dobon.
– Gyönyörűségesen szép, archaikus muzsikát őrzött meg a vidék – beszélt a széki zenéről Rácz Gyula, melyben a különleges hangzásvilágot mindösszesen három zenész játéka teremti meg, s eredete egészen a barokk korig nyúlik vissza, amit nemcsak a kissé kacifántos zene vagy a hegedű megszólaltatása igazol, hanem a mai napig megtartott széki táncrend is.
Esik szó, kerekedik dallam Kalotaszegről, ahonnan a legszebb zene származik; és a moldvai tánczenéről is, melyben a hatlyukú furulya után az ötlyukú, nagyobb testvére, a mélyebb hangú kaval is megszólalt. A különböző vidékek zenéiben barangolás egyúttal a nagy elődök, a mesterek előtt is tisztelgés: Toni Árpád, Varga „Csipás” Ferenc mellett a nemrég elhunyt Halmos Béláról is megemlékeztek a zenészek. A hetvenes években Sebő Ferenc és Halmos Béla nagyon tudatos zenegyűjtő tevékenységet folytattak, nemcsak hangfelvételeket készítettek, hanem például feljegyzéseket a hangszerek hangolásáról is, megszerzett tudásuk, eredményeik a ma népzenészeinek nélkülözhetetlen kincsei.
A mintegy két órásra kerekedett est a Kárpát-medencén túlra is tekintett: Párhuzamok címmel az ír népzene és a magyarországi kalotaszegi zene kapcsolódott össze, jelezve rokonságot és egyetemességet egyszerre. S még valami fontosat: az újabb generációt, Téglás Gergő és Berecki Norbert egészítette ki játékával a Téglás zenekart.
