– Egy szörnyű kort idézni, emlékezni zarándokoltunk fel ide, a temetőbe, hogy kaddist mondjunk azokért, akiknek nincs is itt a sírjuk. Egy olyan kort idézünk fel, amelyben a törvénytelenség volt a rend, amelyben meggyulladt és porig égett az emberiség és maga az ember is, ahol a hóhérok végigjátszották szerepüket – hangzott el a megemlékezésen.
A rabbi beszédéből kiderült: Gyula városa 1840-ben nyitotta meg kapuit a zsidó betelepülők előtt. A gyorsan növekvő közösség tagjainak a száma 1910-ben elérte a 921 főt, 1844-ben hitközséget, 1847-ben pedig szentegyletet alapítottak az itt élő zsidó lakosok. A gyulai zsinagóga 1883-ban épült fel, előcsarnokában az első világháborúban hősi halált halt 21 zsidó katona előtt tisztelegve emléktáblát avattak fel. A vármegyeszékhelyen letelepedett zsidó lakosság a kiegyezést követően földet vásárolhatott és boltot nyithatott, így jelentős tőkével kapcsolódott be a gazdasági életbe.
Totha Péter Joel emlékbeszédében a német bevonulást követő időszakra is kitért. Mint megtudtuk, az internálások 1944 áprilisában kezdődtek meg. A gettósítást a polgármester által kijelölt öttagú bizottság vezette, naponta öt-hat családot szállítottak el. A gyulai gyermekmenhely vezetőségét is felszólították, hogy adják ki a náluk lévő zsidó gyermekeket, akik közül csak hármat sikerült megmenteni.
A gyulai gettók lakóit két gépkocsin és negyven szekéren szállították át a békéscsabai dohánybeváltóba 1944. június 16-án. A zsidókkal teli vagonok tíz nap múlva indultak el Auschwitzba – idézte fel a tragikus eseményeket a rabbi, aki azt is elmondta, hogy a mintegy négyszáz gyulai deportáltból csupán negyven tért vissza.
A gyászolók kaddisa után az egybegyűltek egy-egy kavicsot helyeztek el az áldozatok nevét megörökítő emlékmű talapzatán. A megemlékezők között volt a város két alpolgármestere, Alt Norbert és Galbács Mihály is.
Dr. Diósi Lajos, a Gyulai Zsidó Alapítvány kuratóriumi elnöke a megemlékezés után lapunknak elmondta: 1946 óta hagyomány, hogy minden évben június utolsó vasárnapján emlékeznek meg a gyulai deportáltakról. Mint megtudtuk, negyed évszázaddal ezelőtt még országszerte mintegy 150 helyen tartottak hasonló megemlékezéseket, mára azonban ez a szám sajnos jócskán lecsökkent.
Az elnök hangsúlyozta: a második világháború idején számtalan olyan embert is zsidóként üldöztek, aki sosem volt az, vagy áttért a keresztény hitre. Gyulán legalább egy tucatra tehető azoknak a keresztény áldozatoknak a száma, akik a zsidókkal együtt lelték halálukat. Dr. Diósi Lajos reményét fejezte ki, hogy az esemény városi megemlékezéssé válhat, s talán hamarosan az az emlékszoba is elkészülhet, amelynek létrejöttéért évek óta küzd.
