Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A 2002 óta megrendezett múzeumi programokhoz a levéltár 2018-ban csatlakozott. Idén az előadások sorát Brazda Zsolt nyitotta, aki a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium intézményvezető-helyettes történelemtanára. Érezhetően pedagógus, remek hangulatú és közönségbarát anyagot állított össze. Konteókkal a világ körül című előadása számos összeesküvés-elméletet vonultatott fel, amelyek közül kiemelhetőek a bosnyák piramisok, Erich von Däniken könyvei (ő az ún. paleoasztronautika alternatív történelmi elméletének egyik legismertebb hirdetője), a Beatles együttes körüli teóriák (Paul McCartney korai halála), a húsvét szigeteki fejek. Brazda segített megérteni azt is, hogy mik a konteók és hogyan terjednek. Az összeesküvés-elmélet terjedésének legalapvetőbb oka, hogy egyfajta magyarázatot kínál a benne hívőknek. Ebben az értelemben az összeesküvés-elmélet az emberi elmének a világ megértésére irányuló működésére vezethető vissza. Ugyanakkor ez nem racionális, észszerű, hanem mitikus, mítosz- vagy meseszerű világmegértést jelent, mivel ezen elméletek fontos tulajdonsága, hogy nem, vagy nagyon nehezen cáfolhatóak. A cáfolatot a hívők jellemzően az „elmélet” megerősítéseként, a nyomok eltüntetésére tett tudatos kísérleteként, leplezésként fogják fel, vagyis a cáfolatnak szánt állítást egyszerűen beemelik az elméletbe. Érdemes megjegyezni, hogy az összeesküvés-elméletek híveit konspiracionistáknak (latin: conspiratio, vagyis „együtt lélegezni”), míg azokat, akik elfogadják az események hivatalos változatát, konvencionalistáknak nevezzük.
A második előadás szakmai igényességéről Halmágyi Miklós (levéltáros, MNL Békés Megyei Levéltára) gondoskodott. Aki másképp emlékezett... című előadásából azt tudhattuk meg, hogy a 16. században élő Szerémi György (azaz Georgius Sirmiensis, 1490 k.–1548 k.) anekdotái mennyi valóságelemet tartalmaznak. Szerémi II. Lajos magyar király, majd Szapolyai János udvari káplánja, történetíró volt. Emlékirataiban számos pontatlanság merül fel, amely a Hunyadiakat és az őket követő királyokat illeti. Gyanús ki kit ölt meg, ki hogyan halt meg. Halmágyi számos eredeti oklevelet átvizsgált, latin forrásokkal támasztotta alá mondanivalóját, abszolút igazságot nem közölt, de finoman elgondolkodtatott. Azt, hogy Lajos a Csele-patakba fulladt, vagy hogy Corvin Jánosnak nem volt utódja, ezeket mindenesetre magam is így tanultam, noha most sem bizonyultak igaznak…
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Balogh Dorottya (főlevéltáros, igazgatóhelyettes, MNL-BML) előadása hozta a legtipikusabb konteót, amely már gyulai érintettségű is. Góliát, az óriásbálna valóban járt Békés megyében. Számos dokumentum tanúskodik arról, hogy az 1954-ben szerencsétlen sorsa jutott, Trondheimnál kifogott kékbálna két évtizeden át foszladozva járta a világot. 1963. november 15-én, pénteken, a Kossuth téren, az akkori piacon volt látható a 22 méteres, 68,2 tonnás látványosság. Visszaemlékezők (mint pl. az előadáson jelen lévő Dusnoki József) mind másképpen fogalmazták meg az élményt, az állat bőrének színét, testének állagát, szájának állapotát. 50 év alatt kialakult a bálna körül egy összeesküvéselmélet, amely addig fajult, hogy egyenesen kémeszközök szállítására alkalmas fegyvernek minősítették a szerencsétlen jószágot. Hogy hol kapta meg az örök nyugalmat, senki sem tudja. Több írót is megihletett, közülük kiemelném Parti-Nagy Lajost és Krasznahorkai Lászlót (utóbbit Tarr Béla meg is filmesítette: Werckmeister Harmóniák, A bálna). Afelől nincs kétség, hogy a bálna létezett, magyarországi tartózkodásáról kisfilm készült: bálnalesen. Szüleim egymástól függetlenül beszámoltak arról, hogy maguk is látták…
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az előadásokat átkötő zenei közreműködésben Puskás Sándor művésztanár (Gyulai Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola) segített, aki trombitán adott elő a tematikához szervesen kapcsolódó darabokat.
A félórás előadások után újabb izgalmas rész következett, hiszen lehetőségünk volt az előadókkal kötetlen beszélgetésre egy-egy uborkás-hagymás zsíros kenyeret vagy akár egy pohár mentás limonádét fogyasztva. Majd a bátor közönség a levéltár kulisszatitkaiba is bepillantást nyert, lehullt a lepel, elgördültek az ajtók, kinyíltak a dobozok. 20.30-tól ugyanis raktárlátogatásra invitáltak bennünket. Nem győztünk ámulni az 1715 óta felhalmozott megyei iratanyagon, a 30 cm oldalvastagságú, ódon, bőrkötéses könyveken. Emellett térképeket is megcsodálhattunk profin lefűzve. Beléptünk a levéltári könyvtárba is, ahol a végeláthatatlan archiválómunkát végző, rendkívül szimpatikus, szakmai alázattal dolgozó levéltárosok keresnek információkat egy-egy adat megfejtéséhez. Magunktól a https://www.eleveltar.hu/ oldalon indulhatunk el.
A látogatást egy késő Kádár-kori retro(?)kiállítás megtekintésével zártuk (a ’70–’80-as évek tárgyi emlékeivel), illetve felfrissíthettük memóriánkat a rendszerváltás gyulai emlékeiről. Bizonyítékot nyert, hogy a levéltár nem egy Azkaban, nem a Titkok kamrája, hanem itt igenis nagytudású, szabadgondolkodású lények, sőt, hús-vér emberek dolgoznak, nagyon is hazafias, elengedhetetlen kultúramegtartó munkát végezve. Érdemes meglátogatni őket és segítséget kérni a családfánk, de még inkább különféle konteók kutatásához!
