Már rögtön az elején megtudhattuk, hogy a középkorban valóban a ruha tette az embert. Ránézésre is meg lehetett állapítani, ki melyik társadalmi osztályba tartozik, csak a ruhája alapján. Először egy várjobbágy öltözékét pillanthattuk meg, ami egy nadrágból – pontosabban inkább annak az őséből, egy harisnyaszárból –, egy alsóingből, egy hosszított tunikából, egy övből, egy infulából – ami egy vékony fejfedő – és egy csuklyás körgallérból állt, amihez egy övre akasztható erszény tartozott.
Ezután iskolánk egyik magyartanárát beöltöztették középkori nemesnek. A középkori nemes szintén viselt harisnyaszárat, alsóinget, és egy színes, hosszított tunikát – ami a nagyobb méltóságoknál akár földig is érhetett –, övet, erszényt, gyűrűket, és persze egy vastag aranyláncot. Egy ilyen öltözetű nemessel pedig akár még a király is szóba állt.
Megtudtuk még ezenkívül, hogy amikor I. Károly Velencével állt hadban, az országot a felesége, Erzsébet királyné irányította vaskézzel, ugyanis ahogy férje átlépte az országhatárt, az addig engedelmes nép fosztogatásba és mészárlásba kezdett. A királyné és kísérete – gyakorlatilag egy egész sereg katona – kénytelen volt városról városra járni és rendet tenni, még ha ez többségében rengeteg kivégzéssel is járt. Így végül I. Károlyt a visszatértekor egy erős ország fogadta.
Az előadás közben körbejárt a teremben egy díszes posztó, amiből majd főnemesi öltözetet fognak készíteni, egy igazi középkori övnek a másolata, amely eredetijének az egyik övcsatját egy idős bácsi fordította ki a földből, majd megpróbálta beolvasztani, de végül megmenekült a műtárgy. A csaton egy harcjelenet látható, az övet pedig fémgombok díszítik, melyek mindegyikén egy-egy szenthez intézett latin könyörgés szerepel.
Az előadás vége felé megtudtuk, hogyan csalták tőrbe – pontosabban inkább egy szorosba – egy hadjárat során I. Károly seregét, és arra is fény derült, miként küzdött egy-egy csatában a középkor embere.
(A szerző a Erkel Ferenc gimnázium 10. D osztályos tanulója – a szerk.)