Valódi kuriózumnak számít, hogy a múzeumtörténeti kiállításba két köztéri plasztika is beépül. Ezek közül az a fejetlen római szobor a jelentősebb, amely évekig a Béke sugárúton, a múzeum egykori épülete előtt, majd a Dürer terem előtt állt, amíg a moha be nem nőtte, s az ingatlant le nem bontották, tudtuk meg Liska András régésztől, az időszaki tárlat egyik rendezőjétől. Az alkotásokat a Magyar Képzőművészeti Egyetem egyik PhD-hallgatója restaurálta.
Az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetőjétől megtudtuk azt is, hogy a 2–3. századi római alkotás a hajdani Dacia provincia területén került elő, Déva mellett, és 1874-ben került be a gyulai gyűjteménybe. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a kolozsvári múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum is pályázott rá, ám a nemes hölgy, Tóti Eperjesy Ignáczné szül. Borbátvizi Bája Petronela, akinek a tulajdonában volt, úgy döntött, hogy az újonnan alakult Békés megyei múzeumegyletnek adományozza. Az alkotásról annak idején Mogyoróssy János közölt cikket a Békés című lapban.
A gyulai múzeumalapító büsztje Jankovits Gyula szobrászművész munkája, s szintén évtizedeken át a gyulai múzeum környékén várt jobb és szebb időkre. A munka az öregkori Mogyoróssy Jánost ábrázolja.
A római szobrot előbb a kastély előtt lehet majd megtekinteni, majd a fogadótérben kap helyet, mondta lapunknak Liska András.