Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Ahol az ízek a régiek, ott Erkel „egy cuki öreg"

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • G. K. E. • MAGAZIN • 2018. július 26. 09:00
Ahol az ízek a régiek, ott Erkel „egy cuki öreg"
Belelapozunk a Százéves vendégkönyvébe

Sorozatunk címét a Százéves (Reinhardt) cukrászda vendégkönyvéből kölcsönöztük (majd alkalmazkodva mai bejegyzésünk tárgyához, kiegészítettük egy félmondattal). Az aranybetűs, keményfedeles zöld kötet a fizetővendégek 1954 és 1968 közötti bejegyzéseinek gyűjteménye, s a régiek közül sajnos az egyetlen, amely a Békés Megyei Levéltárban megőrződött az utókornak.

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő

Ejha, ez a Werbőczy, csinált annak idején jó nagy fölfordulást a honban, s minekutána értelmi szinten jól megdolgoztatta magát, úgy gondolta, legyün vidékre, hogy kipihenje magát.

Csak hát annak idején nem ment az olyan egyszerűen, ahogyan azt az előkelő urasága elképzelte. Hiába nyargaltatta a lovait, az út nem akart elfogyni a lábuk alól. Csak kanyargott ide-oda, előre, utána vissza, sártengerből ki, sártengerbe be.

Így teltek s múltak az évek, mígnem végre a nádor megérkezett Gyula városába. Nagyon éhes volt már ekkor, ezért nem sokat teketóriázott, hanem az első ajtón, ami mögül ételszagok sejlettek föl, betért. Levetette magát a hozzá legközelebb eső párnázott székre, elfáradt csizmás lábait földobálta az asztalra, s várta, hogy kihozzák elébe a vadkansültet.

Várt, és várt, de hiába, mert senkinek sem volt kedvébe vele foglalkozni, ezért furcsállani kezdte a dolgot. Oldalra nézett, hátha megtud valamit a nagy közönyről és tiszteletlenségről. Ott látta, hogy a szomszédságában egy szakállas férfi hangjegyeket vet egy papírra. S miután megszólította, s az feléje fordult, akkor vette észre, hogy nem csak a távolságot győzte le, hanem az évszázadokat is, s hogy a zenét komponáló meglett ember túlfelől nem más, mint maga Erkel Ferenc, de nálánál sokkalta strapabíróbb kivitelben.

Nem zavarta tovább értelmetlen kérdéseivel, nehogy belefalsítson a nemzet legszentebb imájába, s nehogy az legyen, ami lenni szokott: hogy a nép őt okolja mindörökre a rossz felhangokért. A velőjén érezte, ez az ügy fontosabb számára a jóllakásnál!

Távozáskor ezeket a sorokat jegyezte be a vendégkönyve:

 

„Erkel, cuki öreg vagy,

de örök ifjú”

Szeretettel:

Verbőczy

Összes cikk - lent (max 996px)
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)