Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Ahol az ízek a régiek, ott a szavarin és a suffering egyet jelent

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • G. K. E. • MAGAZIN • 2018. július 15. 09:00
Ahol az ízek a régiek, ott a szavarin és a suffering egyet jelent
Belelapozunk a Százéves vendégkönyvébe

Sorozatunk címét a Százéves (Reinhardt) cukrászda vendégkönyvéből kölcsönöztük (majd alkalmazkodva mai bejegyzésünk tárgyához, kiegészítettük egy félmondattal). Az aranybetűs, keményfedeles zöld kötet a fizetővendégek 1954 és 1968 közötti bejegyzéseinek gyűjteménye, s a régiek közül sajnos az egyetlen, amely a Békés Megyei Levéltárban megőrződött az utókornak.

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő

Az azért borzalmas, amikor a legény eljő Gyula városába udvarolni, vár a szerelmére tizenkét hónapig, aztán felveszi a legszebb ingét, a legszebb nadrágját, elszalad a virágboltba egy gyönyörű csokorért, egy héttel a randi előtt lefoglalja a Százéves legromantikusabb asztalát, megrendeli a sütiket, a fagyikat, a kávét, meg a rumot is a kávéba, s mindezek mellé még a nőt is, szíve választottját, aztán a nagy napon, amikor az ő megjelenik a találkán, azt mondja neki, hogy bocsi, de időközben beleestem egy másik kapcsolatba, úgyhogy köztünk nem lesz többé semmi, köszi a meghívást, köszi, hogy gondoltál rám, és köszi, hogy ilyen rendes vagy, de szia, ebből nem lehet semmi komoly!, majd eltolja magától a tányérokat, a csészéket és a poharakat, csak a konyakot issza meg, és lelécel.

Zsíros még egy darabig néz ki a fejéből, azt hiszi, csak álmodja az egészet, aztán szédülni kezd, elvilágosodik előtte minden, s mire magához tér, egy rendőrarc hajol felé, s a képébe nyomva egy füzetet, megkérdi: ezt maga írta? Zsíros szemében összefolynak a betűk, nem lát semmit a szövegből, még egy vesszőt sem, csak azt, hogy lóvé és szavarin, ezért a kékkabát még egyszer megkérdi tőle, de most már jóval hangosabban, szinte ordítva: ezt a verset maga írta, maga szerencsétlen, bökje már ki, mert különben letartóztatom! Zsíros meghökken, ránéz a képébe nyomott lapra, amin ez áll:

 

Búcsúzom tőled, te kedves város, ahol egy évig olyan nagyon boldog voltam, és megtanultam, hogy mit jelent ’To love and to suffer’.

Köszönöm a kedves vendéglátást!

Zsíros Márton

1960. június 13.

 

– Nenenene… nem tudom, miért? – válaszolja rémülten Zsíros a padlón és a hátán fekve.

Összes cikk - lent (max 996px)
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)