Fotó: Pénzes Sándor
– Ki a Wanda?
– Wanda az én kiskutyám, akit a Gyulai Állatvédő Egyesület kérésére az utcáról fogadtam be. Úgy volt, hogy csak az első néhány hetét tölti velünk, de olyan nagy barátságot kötöttünk, hogy végül úgy döntöttünk, nálunk marad örökre. Ez 2015 februárjában történt, immár három éve.
– Lehet tudni, milyen fajta?
– Pontosan nem, de jellemét, karakterét, kiállását tekintve egyértelműen foxisnak tekinthető.
– Nemrégiben kapott egy önálló Facebook-oldalt is. Miért gondoltad úgy, hogy szükség van ezekre a bejegyzésekre?
– Wanda nagyon sok idejét tölti mellettem, a városban is nagyon sokan ismerik, úgyhogy az utcán néha már hamarabb köszönnek neki, mint nekem, és még a hogyléte felől is őszintén érdeklődnek. Ám azzal, hogy létrehoztam neki a Facebook-oldalt, nem az volt a célom, hogy mutogassam, milyen szép a kiskutyám, hanem az, hogy mások is lássák, mekkora örömet okozhat egy menhelyről befogadott kedvenc. Mivel rengeteget járunk a természetben, azt is megmutatjuk, hogyan viselkedik ő ott, mi vesz bennünket körül, és hogy a Földünk egyik legnagyobb értékére, a teremtett környezetre sokkal jobban vigyáznunk kellene. Amióta velem van, szinte mindenhová velem jön, így hamarabb volt az ismertség, mint a saját oldala.
Fotó: Pénzes Sándor
– Az oldalt az teszi különlegessé, hogy Wanda nézőpontjából közelíted meg az emberi világot, amelyről igazán mély üzeneteket fogalmazol meg.
– Wanda, az ő kis élete tulajdonképpen kapcsolat egy csomó olyan dologgal, jelenséggel, ami körülvesz bennünket, de amelyekre nem figyelünk oda eléggé. Bejegyzéseimben, videóimban megpróbálok egy kicsit a fejével gondolkodni, átadni a gondolatait másoknak, és minél többeket arra buzdítani, hogy amennyiben őszinte társra vágynak, előbb a menhelyre menjenek ki, ott nézzenek körül. Meg fogják látni, ha sikerül választaniuk, örök barátságot köthetnek egy ösztönösen, őszintén és feltétel nélkül hűséges négylábúval.
– Ha jól tudom, nem csak ennyi, az örökbefogadónak kötelezettségei is lesznek, cserébe felelős állattartóként kell majd viselkednie.
– Ez így van. Wanda is egy ivartalanított kiskutya. A legelső adandó alkalommal ivartalanítottuk, mert valószínűleg ő is egy nem kívánt szaporulat egyede. Azt szerettük volna, hogy velünk élje le a kis életét, kapjon egy biztonságos jövőképet, valódi családtag, túratárs legyen. Számos helyen naponta olvashatjuk, hány gazdára váró kutya, cica születik. Sajnos a többségüket kidobálják, kiteszik az út mellé, vagy teljesen elhanyagolva, egy hátsó udvarban, láncra verve tengetheti az életét. Többet, sokkal többet érdemelnének. Gyula környékén ebben a pillanatban is több száz kutyus él menhelyen. Több száz! Egy részük a felelőtlen állattartás miatti túlszaporulatok eredménye, másik részük a meggondolatlanul vásárolt vagy megöregedett, megunt kutyákból áll. De vannak köztük olyanok is, akiket azért hagynak el, mert orvosi ellátásra szorulnak, de nem szánnak rájuk pénzt, inkább megválnak tőlük. A mi világunkból Wanda az égdörgésen kívül szinte csak a szépet látja. Ahhoz viszont, hogy boldog legyen, rengeteget kell vele foglalkozni, de a feladat hálás. Remélem, hogy a leendő kutyatartók között sokan látják majd meg a történeteiben, hogy a menhelyről, az állatotthonból örökbefogadott kutya is tökéletes társ lehet. Én az igazi haverja szeretnék lenni, aki jól tudja, hogy bár a Wanda világa szép, van még dolgunk bőven, hogy a sajátunkat is szebbé tegyük.
Fotó: Pénzes Sándor
