Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Mai vendégkönyvi bejegyzésünket azok figyelmébe ajánljuk, akik nagyon tudnak szeretni, annyira nagyon, hogy imádottjukkal még a Tejútról is hajlandók lennének eljönni Gyulára, a Százévesbe, hogy egy-két puncs mellett belecsókolják egymást az örökkévalóságba. Élőben, nem csupán virtuálisan.
És persze azok is fontolják meg a cukrászda egykori vendégének gondolatait, akik már nagyon régóta, húsz-harminc éve várnak türelmesen arra, hogy eltalálja őket Ámor nyílvesszője, vagy akik úgy hiszik, jobb nekik, meg mindenki másnak is, ha kitérnek a lövések elől.
♥♥♥ Ha majd nagyon szeretek valakit, ide – bármilyen messziről – elhozom. ♥♥♥
Nagyon reméljük, hogy a sorok írója járt már itt azóta, s nem egyedül.
