„Egy rozsdás vasszeg sem maradt a kastély eredeti berendezéséből” – idézte Virág Zsolt projektmenedzsert Görgényi Ernő, amely egy lehetőség is volt a számukra, hogy szabadon tervezhessék meg a látogatóközpont kiállításának koncepcióját. A korszakot korabeli bútorok és berendezési tárgyak replikáival – másolatával –, valamint interaktív eszközökkel mutatják be, hogy hogyan működött egykor a kastély.
A polgármester kiemelte, hogy egy olyan közösségi teret is alkottak, amely megtelt élettel: nem csupán mint a fizikai tér, hanem a közösségi emlékezet tere is életre kelt.
– Elkezdődött egy nagyon értékes folyamat: elkezdtek tárgyakat felajánlani a kastély számára, olyan polgárok, akik fontosnak tartották, hogy tulajdonukban lévő, korabeli, a kastélyhoz valamilyen szinten kötődő tárgyakkal hozzájáruljanak a kastély kiállításának gazdagításához – mondta a városvezető. Felidézte, hogy dr. Deli László egy zongorát ajánlott fel a látogatóközpont számára, Mikus Éva által egy órával és egy festménnyel gazdagodott a tárlat, de érkezett még litográfia és étkészlet is.
Görgényi Ernő az egyik legértékesebb felajánlásnak nevezte a Pongrácz Istvántól és feleségétől – akik sajnos nem tudtak jelen lenni a megnyitón – érkezett festményeket, majd megköszönte mindazoknak a közbenjárását, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a kastélyba kerülhessenek a képek.
Latorcai Csaba a zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család történetét és származását elevenítette fel megnyitóbeszédében. Elmondta, hogy amikor ennek a családnak a leszármazottai megkeresték a Miniszterelnökséget, hogy szeretnék, ha a hét festményből és három grafikából álló műkincs együttes Gyulára, a felmenőik kastélyába kerülnének, egy példamutatót összefogás és együttműködés vette kezdetét az örökösök, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, Gyula Város Önkormányzata és a Miniszterelnökség között, amelynek eredménye az a tárlat, amelyet mától mindenki megtekinthet.
A helyettes államtitkár kitért arra is, hogy a második világháború és az azt követő diktatórikus rendszer eredménye volt, hogy számos magyar család – köztük történelmi jelentőséggel bírók is – jogfosztottá váltak, a tulajdonukat képező műkincseket pedig elvette tőlük a hatalom. A rendszerváltás óta több kísérlet is született arra, hogy ezt orvosolják, végül született egy kormányrendelet, amely biztosítja annak a lehetőségét, hogy a tulajdonosok egy egyszerű és gyors eljárás keretében visszaigényelhessék a családi műtárgyakat. Latorcai Csaba hozzátette, hogy eddig 9500 vagyontárgyra volt igénylés az örökösök részéről, 7500 esetben pedig megállapították, hogy azok nem az állam tulajdonát képezik.
Aláhúzta, hogy a kulturális örökség megőrzését és bemutatását az alaptörvényben rögzített feladatnak tekintik, a kastélyban elhelyezett képekről pedig azt mondta, hogy közös történelmünk, magyarságunk egy jelentős darabját jelenítik meg.
A megnyitó után Cseresznyés János, az Erkel Ferenc Múzeum történésze tartott rövid tárlatvezetést a jelenlévőknek.