József Attila-díjas költő jött el idén a magyar kultúra napja alkalmából a gyulai könyvtárba, ahol április 10-én délután a téka és az Erkel Ferenc Művelődési Központ ifjúsági versíró pályázatának nyerteseit is kihirdették.
Két oka volt arra, hogy verset kezdjen írni, mondta Varró Dániel a Mogyoróssy könyvtár Simonyi-olvasótermét megtöltő hallgatóságnak, akiknek java részét iskolások alkották. Az első, és a legfontosabb, hogy gyermekfejjel úgy ítélte meg, a költők híres emberek. És mivel akkoriban még ő is híres ember akart lenni, papírra vetette első költeményeit, amelyek végül az Arany János Toldijának modorában megformált Nyuszika trilógiában álltak össze egységgé. A második ok, amiért elindult ezen a pályán, az elsőhöz képest nem annyira fontos.
Pályakezdő alkotásait ki is adták limitált számban és illusztráltan a soros iskolanapokon, kötetenként 50 forintért, így egyből ezer forintot keresett rajtuk.
Szépen induló karrierjét (tehetségét valójában egy versíró pályázaton fedezték fel, jelentette ki köszöntőjében Dézsi János könyvtárigazgató) magyartanára biztatására folytatta, aki nem csupán szakirodalommal látta el, hanem jó tanácsokkal is. Többek között azt ajánlotta, legyen sokszor reménytelenül szerelmes, mert a szenvedés értékes gondolatokat indíthat el benne, gyümölcsözővé teheti képzelőerejét. Ezzel meg is próbálkozott, de az út tévesnek bizonyult. Mint mondta, az ő esetében az volt a jó, szakmailag is, ha kölcsönösnek bizonyult a vonzalom.
Megtermékenyítően hatott rá az is, amikor utánozni kezdett már befutott költőket. Így születtek meg azok a variációi, amelyeket a Boci-boci tarka alaptémájára írt kortárs költők stílusában. A módszer tesztelésére a versfaragás iránt érdeklődő ifjúság kiváltképp alkalmas, hisz megkönnyítheti a saját hang megtalálását. Ehhez ugyanis mielőbb tisztáznunk kell önmagunkban, mi az, amit biztosan nem szeretnénk felvállalni, művelni, amit nem tudnánk elviselni életművünkben. A publikum köréből érkező kérdésre elárulta, bármennyire is hihetetlen, ő maga még nem találta meg a saját hangját, de a közeljövőben talán majd ez is megtörténik vele.
A gyulai könyvtár immár „érettségi tételnek” számító neves meghívottja beszélt arról is, mennyire meglepték egyes kritikák, hisz volt, hogy olyan mélységű értelmezéseket fűztek strófáihoz, amelyek még csak meg sem közelítették azt a hétköznapiságot, amit kifejezett. Ennek ellenére úgy véli, érdemes odafigyelni a bírálatokra. És persze a kérésekre is, hisz, mint jelezte, sok diák fordul hozzá a Facebook-on azzal a kívánsággal, hogy segítsen nekik kidolgozni a magyar irodalom érettségi tételeit.
Varró Dániel természetesen a régebbi és a legújabb verseiből is felolvasott a nagyérdeműnek, és közölte, prózát nem igazán ír. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem, ugyanis nemrég jelent meg az a kiadvány, amely a Nők Lapja Caféban (felkérésre) publikált apanaplóinak gyűjteményeként került ki a nyomdából. A könyvtár „koszorús” vendége ezekből is nyújtott egy kis ízelítőt rajongótáborának. Ehhez kapcsolódóan szólt három gyermekéről és az ő csínytevéseikről, sőt, a költészetről vallott véleményeikről is.
A találkozó természetesen nem múlhatott el játék nélkül. A fiataloknak Varró Dániel néhány mókásabb költeményének hiányzó szavait kellett kitalálniuk. Tárgyi nyeremény nem volt, mégis mindenki aktívan kivette részét a feladatmegoldásból. Ezzel kapcsolatban a meghívott tréfásan meg is jegyezte, előfordult már, hogy a „nagyokhoz” írott verseit posztinfantilistának nevezték, a gyermekekhez szólókat pedig koraérettnek, és lehet, van is ebben igazság.
A jelenlévők arról is szavazhattak, hallani szeretnének-e bővebben az ihletről, és mivel úgy döntöttek, hogy igen, Varró Dániel párbeszédbe torkolló előadása többször is visszakanyarodott a szerelemhez. Hallhattunk hitvesi verseinek előzményeiről, ezen belül pedig arról, hogy amíg csupán udvarolt, könnyen ment neki a versírás, ám amint a múzsáját elvette feleségül, már nehezebben. Az első időszakban például sokáig meg kellett elégednie (neki is, meg a kedvesének is) egy buta kétsorossal.
Ám hogy senki kedvét ne szegje, arra ösztönzött mindenkit, ne törődjön a mellékzörejekkel, vegye számításba inkább azt, hogy a költészet szabadságot ad, engedékeny a helyesírási hibákkal szemben, és arra is példákat képes előhozni, hogy még a szekrényben és az álmokban is lehet pofás strófákat faragni.
A versíró pályázat eredményei:
8–9 évesek
- díj: Boros Bodza (Séta az erdőben)
- díj: Makra Zita (Farsang)
- díj: Kocsis Nóra (Tavasz)
10–12 évesek
- díj: Bacsa Luca (Az esti polgármester)
- díj: Szabó Tünde (Dorombolda)
- díj: Implom József iskola, 4. d osztály (Jé, újra „dé”!)
13–14 évesek
- díj: Szegedi Réka Panna (Mint őszinte ember, Felvételi leoninusok)
- díj: Bogár Ákos, Lovász Bence, Nyárfádi Patrik, Váradi Balázs (Egy diákének)
- díj: Serfőző Anna (A kert örömei)
15–16 évesek
- díj: Kónya Zsuzsanna (A lélegző poéta, Volt egyszer egy egyenes)
- díj: Szép-Gergely Zsófia (Tavaszi szonett, A mai fiatalok)
- díj: Fasola Martin (Semmi)
17 év felettiek
- Kéki Norbert (A változatlan változás)
- Nagy Luca (Kételyek)
- Kisantal Erzsébet (Lehetek)