Jeanne-Marie Wenckheim Dickens
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kalandos életét belengték a csodák és meghatározták a szerencsés helyzetek, mégis a gyökerek, a családi és az egyházi kötelékek számára a legfontosabbak. Több keresztnevet is visel, ezek közül azonban csak kettőt használ. Ha nem sikerült volna férjez mennie, akkor most biztosan Klementina lenne, árulta el Fodor György kérdésére.
A grófnő ezek után az édesanyjáról is beszélt, aki Teleki-lány volt, Teleki Pál miniszterelnök rokona, felmenői révén tehát erdélyi származású. Túl sok emléke azonban nincsen róla, mivel mindössze tizenegy és fél éves volt, amikor elveszítette. Annyit viszont tud, hogy szép nőként tartották számon. Távozása élete legnehezebb szakaszát nyitotta meg, hisz kislányként egyáltalán nem volt számára egyszerű elszakadnia attól, akihez a leginkább kötődött. A vesztességgel édesapja sem volt képes megbirkózni: nem sokkal később követte feleségét a halálba. Jeanne-Marie tizennégy éves volt ekkor.
Utazásairól olvasónk már többször és több forrásból is értesülhettek, többek között az Almásy-kastélyban két éve levetített Hon-vágy című dokumentumfilmből, ezért nem bocsátkozunk részletekbe, csupán felvillantjuk, hány helyszín színesítette a főúri hölgy életpályáját.
Miután Ausztriában befejezte az iskolát, Jeanne-Marie Wenckheim Dickens egy évig Algériában élt a nagymamájánál. Innen Párizsba vezetett az útja. Gyerekvigyázónak állt, és beleszeretett egy motorosba. Közben franciául is megtanult, légikísérő akart lenni. De mivel angolul még nem beszélt, csak magyarul, németül és franciául, eltanácsolták. Erre ő elment Angliába, hogy megtanulja a nyelvet. Itt házimunkát végzett egy idős skót házaspárnál, akik végül örökbe fogadták, hogy megkaphassa a brit útlevelet. Ezzel megnyílt előtte a világ, és ezt ki is használta.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Ezt követően Kanadában talált állást, eléggé kalandosan, hisz egy félreértés miatt Montréal helyett majdhogynem Mombasában, azaz Kenyában, Afrikában kötött ki. Itt is hotelekben dolgozott, illetve a Vöröskeresztnél, majd egy évre Argentínába utazott egyik unokatestvéréhez, ahol nagyon egyszerű körülmények között lakott, és szinte egész nap lovon ült. Ezt az életformát egyszerűen imádta, a lovakba azóta is szerelmes. Később visszament Angliába, ahol megismerkedett Charles Dickens író ükonokájával, a diplomata Christopherrel, akihez férjez ment, és két leányt szült neki.
A fenti számbavételt hallva másokhoz hasonlóan Fodor György is feltette a grófnőnek a kérdést: Where do you come from? Jeanne-Marie erre határozottan azt válaszolta, mindig is magyarnak vallotta magát, még ha ezt sokan nem is értették, ezért is tért vissza hazájába.
Gyula városához nem köti túl sok szép emlék, mivel gyermekként ide járt a fogorvoshoz. Dobozhoz már több, hisz még Horthy Miklóssal is találkozott a községben, aki a környékre járt vadászni. Hosszú távollét után először az 1990-es évek végén jött haza, s nagyon meglepődött, mennyire munkáspárti település maradt Doboz, romos templommal, vörös csillagos emlékművel a központjában. De közbenjárásának is köszönhetően azóta megváltozott.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Jeanne-Marie ma már hittanórákat tart gyermekeknek a Wenckheim család egykori házában, táborokat szervez, szintén gyermekeknek. Kezdetben egyetlen kislány jelentkezett nála a meghirdetett vallásórára, idővel azonban összegyűlt a remélt és várt kis társaság. Tett is ezért a grófnő. Felújíttatta a templomot és a plébániát, otthont teremtett egy szegény családnak, odafigyeléssel, szeretettel és türelemmel közösséget formált. Saját tapasztalatai alapján úgy véli, hogy amit önzetlenül adsz, azt vissza is kapod valamilyen formában. Már Yorkshire-ben is jótékonykodott: gyógylovaglást szervezett fogyatékkal élőknek. Talán ennek a hozzáállásnak is tulajdonítható, hogy élete tele van csodákkal, és azt kapja a Jóistentől, amit nem lehet megvásárolni a boltban.
A Kávéházi csevejen az a mahagóni íróasztal is szóba került, ami Charles Dickensé volt, és amit a férjétől örökölt. Az ereklye története bejárta már a világot. Többször cserélt múzeumi felügyelőt és gazdát, üzent és ihletet adott a grófnőnek, és arra ösztönözte, győzze meg legutóbbi ír vásárlóját, hogy az érte kapott összeg 10 százalékát ajánlja fel a Pető Intézetnek. Ez csaknem 13 millió forintot jelentett.
– Három dolgot nem lehet tőlem elvenni: a vallásomat, amit tanultam, és a nevemet – nyilatkozta egyszer újságírói kérdésre Jeanne-Marie Wenckheim Dickens, és ezt továbbra is fenntartja, erősítette meg zárszóként Fodor György felvetésére.
