Beck Zoltán az Erkel-gimnáziumban
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
Egy perc sem telt el, és előkerült egy kopott John Lennon szignaturált gitár, hogy a 2012-ben Év Szövegírója díjjal kitüntetett szerző olyan közvetlenséggel csevegjen, mintha a szünetről jött volna vissza. Beck Zoltán rögtön tisztázott is néhány kérdést a biográfiáját illetően: az interneten olvashatókkal ellentétben nem végzett esztétika szakot, és felesége, dr. Andl Helga nevelésszociológus, valamint lánya, Boróka bizonyíték arra, hogy nem egyedülálló. Bár a világháló vezető enciklopédiájában ezeket külső hivatkozás híján nem lehetett korrigálni. (Eddig.)
Erdős István bevezető kérdésében az irodalommal való kapcsolatáról faggatta vendégét. Beck Zoli leszögezte: az irodalmat egyben nem lehet szeretni vagy nem szeretni, hanem egyszer csak van egy szöveg, ami a megfelelő pillanatban „berántja” az embert, vagy van egy költő, amelyik „besodor”, és – tette hozzá – nem árt egy jó magyartanár sem. Őt J. D. Salinger Zabhegyezője és Ady találta el először. Azóta számos irodalmi alkotásban vett részt, gondolva itt többek között a magyar zenészek és kortárs poéták együttműködésében létrejövő Rájátszás című rendezvénysorozatra vagy a József Attila-díjas költő barátjával és szerzőtársával, Háy Jánossal közös zenés-irodalmi műsorukra, a Háy Come Beckre.
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
Persze egy professzionális olvasónak vagy zenésznek már nehezebb dolga van, hiszen alkalmasint felfigyel a struktúrákra, a nyelvhasználatra, illetve a hangtechnikára, de Beck Zoli kijelentette: akkor jó egy könyv vagy egy koncert, ha nem figyelsz ezekre, csak sodor magával a szerzemény, és kész. – Egy alkotásban, így az irodalomban is létre kell hozni egy világot, amiben hihetővé válik bármi – fogalmazott, majd régi akcióhősökért rajongó énje szemléletes példaként az egyik Die Hard filmből idézte föl Bruce Willis egyik hihetetlen, de annál izgalmasabb hőstettét.
– A versmegzenésítés baromság. Nincs olyan. Olyan van, hogy írunk egy dalt, amelynek a szövege éppen egy vers – fejtette ki véleményét egy másik témában Beck. – A versmegzenésítés azért nincs rendben, mert azt sugallja, hogy a dal az önmagában nem alkotás, hanem egy műalkotást illusztráló valami, amelynek az a dolga, hogy hordozófelülete legyen egy műalkotásnak. Az ilyen dalokban én nem hiszek – mondta, majd nyomban zeneileg is illusztrálta ezt. Meggyőződése, hogy a vers és zene találkozásának „érvényes dalnak” kell lennie.
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
A gimi vendége zenei viszonyáról is mesélt a fiataloknak. Egészen a kezdetektől, amikor 10-11 évesen azt vette észre, hogy dalok vannak a fejében. Hogy ez első 850 forintos gitárjával hogyan járt egy „fekete pedagógiai” eszközrendszerét érvényesítő gitártanárhoz mindössze egy-két hónapig. És hogyan jutott el addig, hogy évi kétszáz napot töltsön el a gitárjával, és legyen egy professziója, amit 30Y-nak hívnak.
A zenei szemléltetéseken túl természetesen több olyan szerzemény is elhangzott, mint az Aktmodell, a Bogozd ki vagy a Háy János Szívemhez szorítom című verséből avanzsálódott dal.
A gimnazisták megtudhatták, hogy a jelenleg egyetemen oktató rockzenész megbukott a matekérettségin, mellesleg tanítódiplomával is rendelkezik, és okított középiskolában is, amit abba kellett hagynia.
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
– Nem vagyok én „rendes” tanár. Az egy hardcore meló. Voltam hét évig „rendes” tanár. Azért kellett abbahagynom, mert nem voltam elég jó, sőt katasztrófa voltam. Az élmény szintjén géniusz voltam, éveket végig tudtam csinálni ezzel a „gyogyóssággal”. De hogy nem jegyeztem meg egy gyereknek sem a nevét, az rohadt élet. Ami a legnagyobb baj. Egy jó tanár nemcsak tudományos és pedagógiai szempontból is naprakész, de mindegyik diákért különálló felelősséget vállal. A lényegi következetesség, ami nélkül nem lehet jó tanár valaki – fogalmazott Beck Zoli, majd személyes élményein keresztül a pedagógusi hivatás szintjeiről, szépségeiről, nehézségeiről és a közösségvállalás mélységeiről is beszélt hallgatóságának.
A zenész több szempontból is autentikus előadóként szólt a tinédzserekhez. Nemcsak az ifjoncok nyelvezetével és stílusával közeli rokonságban álló „rocker dialektus” járult hozzá ehhez, de közvetlen, sztárallűrök nélküli sztár mivolta és konstruktív nonkonformista világlátása is. Hitelesen és jó példaként hatott: lezseren és vagányan, ugyanakkor intelligensen és mélyrehatón. Akárcsak dalaik.
