GRECSÓ KRISZTIÁN és HRUTKA RÓBERT
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Kincsem című film zenéjéért nemrég kitüntetett Hrutka Róbert saját dalával indította az estét. Általában mindig így szokott indítani, viszont nem mindig jönnek Gyulára, mondta üdvözlő szavaiban Grecsó Krisztián.
A kortárs magyar irodalom egyik legelismertebb írója, költője nyolc évig élt a szomszéd várban, Békéscsabán, két etapban. Először egy hároméves, és számára nagyon izgalmas tanítóképző diákjaiként, a későbbiekben pedig öt esztendeig a Bárka folyóirat szerkesztőjeként a megyei könyvtárban, ahol akkoriban még létezett egy irodalmi osztály, amely ő volt egy személyben. Ilyen keretek között (megfogalmazása szerint) egy Elek Tibor nevű ember volt a főnöke, aki most a várszínház vezetője. Ebben az időszakban nagyon sok jó előadást látott Gyulán, a teátrumban, de sosem gondolta, hogy egyszer ő is előadóként fog ülni a színpadon.
Az az igazság, vallotta be töredelmesen Grecsó Krisztián, nagyon nehezére esik átjönni Békéscsabáról Gyulára. Nem az útviszonyok, és nem is a távolság miatt, hanem inkább az előjövő emlékek tartják vissza. Hisz valamikor régen három éven át udvarolni járt Gyulára. Amikor ez eszébe jut, legalább egy hétig nem tud aludni.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A múltbeli történésekhez kapcsolódóan az író A harminc év napsütés című könyvéből olvasott fel egy tárcanovellát. Erről a következőképpen vélekedett: ha meglátná a boltban ezt a kötetet, azt gondolná, hogy már a címadása is pragmatikus, mert mi másra asszociálhatna, mint arra az írói spekulációra, hogy ha bejött Márqueznek a Száz év magány, akkor a nemtudomén hány évnyi valami is biztosan be fog jönni az olvasótábornak. De nem, nem erről van szó, jegyezte meg Grecsó Krisztián. Úgy vélte, a szöveg, amit a még egészen friss gyűjteményből felolvasott, remélhetően az alcímet (Egy csendes kalendárium) is megmagyarázza.
Első verseskötete, a Vízjelek a honvágyról a Tevan kiadónál jelent meg, és mindössze arról híres, hogy látható a hátoldalán egy portré, amely arról árulkodik, a szerzője bizony elhiszi magáról, hogy költő. Ezen kívül az egyetlen baj a kötettel az volt, hogy mindössze nyolc–kilenc példány fogyott el belőle, amiből Grecsó Krisztián arra következtetett, a családtagjai közül sem vásárolta meg mindenki. A Libikóka című pódiumműsoron az immár húszéves költemények közül is elénekelt egyet az alkotópáros.
Az írónak egyébként rengeteg élménye kapcsolódik Gyulához. Amikor élete első színdarabját itt bemutatták, 1993-ban az Erkel diákünnepeken, még csak 16 éves volt. Feltörekvő fiatal tehetségként érte a bíztatás, miszerint a színtársulat nagyszerű volt, de a darab csapnivaló (és itt elnézést kért mindazoktól a gyulaiaktól, akiknek ezt már elmesélte, amikor a történettel körbelátogatta Gyula összes kocsmáját).
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mivel az ember szeret sikerélményeket szerezni magának, az ifjúsági darab pedig ígéret lehet erre, Grecsó Krisztián és Hrutka Róbert úgy gondolta, ennél a műfajnál jobb kezdés nem létezik kettőjük számára. A művet meg is írták, egyelőre Veszprémben próbálkoznak vele. Kedvcsinálóként ebből is előadtak a várszínházban egy számot, ami saját véleményük szerint közepesen állt jól nekik, hisz eredetileg egy fiúra és egy leányra íródott. Mivel hölgyet nem hoztak magukkal, ezúttal Grecsó Krisztián húzta a rövidebbet, kettőjük közül ő kapta meg a leány szerepét.
Érdekességként felidézték, hogy a darab budapesti bemutatóján kíváncsiságból beültek a gimnazista nézők közé, meg akarták tudni, mi a véleményük. Ennek köszönhetően lett az előadás első húsz perce életük legszörnyűbb tapasztalata. Aztán valami mégis megfordulhatott a fiatalokban, mert a produkció végén felállva tapsoltak.
A gyulai színház publikumában is megfordult valami ezen az estén, valami, ami jó irányba mutat. Nem állt ugyan fel, de annyira szépen és őszintén tapsolt a fináléban, hogy kapott az előadóktól egy nem várt ráadásdalt.
