Finucci Bros Quartet a kamaraterem színpadán
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Finucci Bros Quartet mindent megtett a gyulai siker érdekében: teljes felállásban jött el városunkba. Színpadra lépett itt Balogh Roland (gitár), Balogh Zoltán (billentyű), Horváth József Pluto (basszusgitár), Bordás József (dob) és Havas Lajos, azaz Chico, aki ugyan nem alaptagja a formációnak, de énekesként hozzájárult az I stand at the Door című lemez megszületéséhez.
Az együttes lemezbemutató körútjának egyébként Gyula volt a második megállója. Dunaújvárosból érkeztek ide, hogy aztán az erdélyi, majd a nyugat-európai és a tengeren túli közönséget is meghódítsák saját szerzeményeikkel a zenekar tagjai. Az albumon, amit a helyszínen kedvezményes áron, mindössze 2 ezer forintért lehetett megvásárolni (dedikációkkal együtt), nyolc dal szerepel: a Way to Home, a Moments from my Life, a Boost it up, a Memories, az Afro Planet, a My Son, a Restless, az I show You who is my God. Az előadók ebből a zseniálisan összefűzött, tömény világzenével és mély istenhittel átitatott felhozatalból nyújtottak ízelítőt a teátrumban.
Noha a CD-re felkerült válogatás felépítése csapatmunka eredménye, az alapkoncepció Balogh Rolandé, aki fiatal kora ellenére már jó néhány rangos elismerést begyűjtött. Los Angelesben, ahol a jelképes dobogó legmagasabb fokára állították fel, John Scotfield, Pat Martino, Lee Ritenour, Mike Stern és Nir Felder, tehát a világ legjobb dzsesszzenészei értékelték pozitívan teljesítményét. Az ítészek a technikát, az előadásmódot és a szenvedélyességet minősítették. A Voice and Guitar versenyen Lee Ritenour választotta meg Balogh Rolandot a világ egyik legjobb gitárosának. A nemzetközi szakma tulajdonképpen ekkor figyelt fel kiemelkedő tehetségére.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A későbbiekben többször is játszott együtt az említett világsztárral, aki, amint erre már utaltunk, 2009-ben Montreux-ben zsűrielnökként indította el pályafutását. Los Angelesben közös lemezt készítettek, Tokióban a Blue Note-ban léptek fel, de egymást kiegészítve dolgoztak a Woodshed Recording Stúdióban is. Budapesten 2011-ben a Tavaszi Fesztivál keretében adtak koncertet a Millenárison.
A Finucci-négyest ikertestvérével, Balogh Zoltánnal alapította, aki zongoristaként hódította meg a földgolyót. Fivéréhez hasonlóan ő is az egyik Montreux-i fesztiválon került előtérbe, hisz harmadik helyen végzett. Mivel Roland és Zoltán zenei ízlése megegyezik, a komponálásban tökéletesen kiegészítik egymást, a dalokat is legtöbbször közösen írják.
A quartet egyébként univerzálisnak nevezi magát, a hörgős death metálon kívül és a dzsesszes hangszerelés keretein belül ugyanis mindenféle stílusú zenében kipróbálta már magát. 2012-ben például megnyerték a Jazzy dalversenyt, amelyre popos számmal neveztek be. A Jazz Legendák című sorozatukban pedig Chopin és Beethoven műveit dolgozták fel, hangszerelték át. Ekkor egy vonósnégyes segítette őket munkájukban.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A változatosság és a kalandkedv legújabb lemezükben is benne van, de mégis a fusion dzsessz az, ami meghatározza az albumot. Ezt az ötvözetet gazdagítja és nemesíti a csapat egyénisége, Balogh Roland, és az Oscar című filmből rájuk ragadt „Finucci-irányzat”. Ha megnézzük az I stand at the Door borítóját, valóban elhisszük a tesók történetét, miszerint a Kőbányai Zenei Stúdió egyik évnyitóján, ahová mindketten bokáig érő fekete bőrkabátban mentek el, mindenki azt gondolta róluk, hogy gonosz behajtók, gyilkos maffiózók, akik fegyvereket rejtegetnek a náluk lévő gitártokban. Csak miután elkezdtek játszani, akkor tisztázódott, hogy a két Balogh egyáltalán nem az, aminek látszik. Hanem inkább olyan, mint a két szabólegény a Silvester Stallone-féle alkotásban: ártalmatlan.
A Gyulai Várszínház Kamaratermének színpadára lépve erről meg is győztek bennünket. Arról meg pláne, hogy a zenéjük félelmetesen jó. Ezért is bánhatja, aki február 7-én otthon maradt.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
