Kardos György, a gyulai Csirajos Tánccsoport alapítója
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hogy kik is a „keddiek”, és kik a „csütörtökiek”, és hogy miként alakult meg belőlük az idén 10 éves Csirajos Tánccsoport, a szeniorok Csirajos című, rendkívül igényesen összeállított lapjának első számából tudtuk meg.
A kiadvány szerint az együttes létrejöttének pontos idejét maguk is nehezen tudnák megállapítani, hisz a jelenlegi formációt olyan műkedvelők alkotják, akik különböző időpontokban csatlakoztak a kezdő maghoz. Eltérő gyakorlottságuk ellenére azonban a táncosok hamar összecsiszolódtak. Kardos Györgynek ebben volt a legnagyobb szerepe, hisz, mint írják, és amiként ez a február 6-i szülinapi rendezvényen is elhangzott, tőle tanulták meg egy életre, hogy a néptánc pofonegyszerű: a leányzóknak semmi más dolguk nincs, mint lépni és forogni, a legényeknek pedig úgy kell vezetniük maguk körül a mennyecskéket, mintha csupán egy gerellyel lennének a földhöz szegezve.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A tánccsoport ezúttal is az immár hagyományosnak számító keddi napon a szokásos összejöveteli helyén, az Ady Endre utcai alapfokú művészeti iskolában találkozott. A móka bemelegítéssel kezdődött, és látszólag próbafolyamattal folytatódott, de csak az első szusszanásig. Ekkor ugyanis váratlanul reájuk nyitott a szülinapi torta és a banda, amelyet kivételesen erre az alkalomra hívtak meg, hogy zenét szolgáltasson a mulatsághoz.
Mert egyébként sajnos be kell érniük a gépivel, amely ugyan jobb a semminél, ám az élő muzsika hangulatteremtő és érzelemébresztő jellegével össze sem hasonlítható. Ezt már Kardos György mondta el lapunknak a táncház kellős közepén, miután közösen megnéztük és megmosolyogtuk az elmúlt tíz év képanyagát. Bőségesen volt mire visszaemlékezni. A társaság a művelődési ház tükörtermének linóleumpadlóján tette meg az első lépéseket.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hogy mégis mi vitte rá őket erre? A néptánc iránti szeretet, válaszolta kérdésünkre az alapító, no meg az is, hogy volt rá igény. Jóllehet működik egy egyesület is a hátterükben, akkora erőt nem képviselnek, hogy hatalmas pályázatok nyertesei lehessenek. Megmaradnak tehát továbbra is az eddigi úton, összejönnek, hogy egyszer egy héten jól érezzék magukat egymás társaságában. Ilyenkor főként erdélyi táncrendeket járnak, mert ezek állnak hozzájuk közelebb, és amikor tehetik, egy-egy alkalmi zenekart is meghívnak.
A jubileumon a Talléros Együttes három muzsikusa, Juhász András (hegedű), Földesi Márton (hegedű) és Ökrös Dániel (brácsa), valamint Pocsay Réka (brácsa) és Valjer András (bőgő) szolgáltatta a talpalávalót. Jelenlétüknek mindenki örült, így a Csirajos című lap záró gondolatai a helyszínen is megfogalmazódtak.
Kedves Gyuri, kedves volt, jelenlegi és leendő keddiek (és természetesen minden néptánckedvelő), Isten éltessen Benneteket! – olvasható a különkiadásban, és most már a gyulaiak hírújságában is.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba