Tőkés Zoltán fotókiállítása az Erkel Ferenc Kulturális Központ földszinti galériájában
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Dél-Kaliforniai Egyetem professzorát Tölgyesi Ágnes, a művész barátja mutatta be a december 9-i kiállítás-megnyitó népes publikumának. Elmondta, dr. Tőkés Zoltán korábban az Alzheimer kór kutatásában ért el kiemelkedő eredményeket, ám miután a japán virágrendezés művészete is felkeltette érdeklődését, sikeresen összekötötte a két területet.
Tölgyesi Ágnes beszélt az ikebana kezdeteiről, történetéről is, felvázolta, mennyire szigorú szabályokhoz, kellékekhez kötött, és megjegyezte, művelői sok évszázados gyakorlat után sem igazán szerettek volna ezektől elszakadni. De egyszer csak feltűnt valaki, aki kreativitást és fejlődést hozott a műfajba. Sofu Teshigahara 1927-ben alapította meg első szabad stílusú iskoláját, a sogetsut.
Tőkés Zoltán az ikebanának ezt az irányzatát választotta, mert természetéhez a szabad gondolkodás és alkotás, az új folytonos keresése áll a legközelebb. A tárlaton erre kapunk számos példát, mutatott rá a művész gyulai méltatója.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Tölgyesi Ágnes aláhúzta, Tőkés Zoltán minden képének megvan a maga története, hisz nyitott szemmel és nyitott szívvel jár a világban, ennek köszönhetőek munkái. Kapcsolata az ikebanával több mint 20 éve kezdődött, amikor az egyik barátja megajándékozta egy vázával. Akkor úgy gondolta, ő is kipróbálja, milyen megformálni egy edényt, de hamar rájött, nem ez az ő útja. Felismerte, hogy inkább az érdekli, amit a „konténerbe” belehelyeznek. Így került kapcsolatba a japán virágrendezéssel.
Első lépésként betársult egy vele azonos érdeklődésű társaságba, részletezte Tölgyesi Ágnes, ma pedig már okleveles ikebana-oktató, a Los Angeles-i sogetsu társaság oszlopos tagja. Tanítóként azonban nem igazán szeret megnyilvánulni, inkább azt vallja, hogy közösen, egyazon asztalnál dolgozva, egymástól tanulhatjuk a legtöbbet.
Sétái hatalmas élmények, fogalmazott Tölgyesi Ágnes, mert ezek a séták, az ő sétái sosem öncélúak. Tőkés Zoltán úgy megy ki a természetbe, hogy odafigyel a környezetére, folyamatosan keresi, kutatja, miből alkothatna valami szépet. Ha kidobott, szétszakadt autógumit, vagy fakérget talál az úton, felveszi, hazaviszi és felhasználja. Virágot helyez bele, mögöttes tartalommal tölti meg. Hittel vallja, hogy a hasznavehetetlennek tűnő kacat is, ha szeretettel fordulunk felé, egyszer csak értelmet nyer, kivirágzik.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Épp az egyik kiállítására készülődött, amikor véletlenül leejtette az ajándékba kapott vázáját, amely darabokra tört, idézte fel a történetet Tölgyesi Ágnes. Az átlagember kidobta volna a csonkot, babonaságból, vagy egyéb indíttatásból, ám Zoltán annyira ragaszkodott az edényhez, hogy kiforrott benne, kezdenie kell vele valamit. A maradványokba virágokat helyezett, és végül létrejött a sorozat.
– Ez is azt az üzenetet közvetíti, amely a leginkább jellemző rá, éspedig: ha figyelemmel fordulunk embertársaink felé, nemcsak hogy sérüléseket fedezhetünk fel bennük, de talán még segíteni is tudunk rajtuk. Hisz a törődés, a szeretet a törött testet is felvirágoztathatja, mert a törött testben is lakózhat csodálatos lélek. A sorozatnak is ez a címe: Törött testben csodálatos lélek – hangsúlyozta Tölgyesi Ágnes. A legnagyobb értéke Tőkés Zoltán képeinek, hogy ilyen üzeneteket közvetít általuk, jelezte, majd bemutatta a szériákat, és szólt a művész önálló kiadványáról is.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A pezsgőbontást követően dr. Tőkés Zoltán számos képeslappal, folyóirattal és egy vetített képes előadással lepte meg az egybegyűlteket, akik megtudhatták, honnan indult el, hová érkezett, és hogy mindeközben hogyan élte meg találkozását a japán szabad stílusú művészettel.
A rendezvénynek volt egy 8. osztályos közreműködője is, Szegedi Réka, aki Markus Zahnhauser A tavasz lehelete című darabját adta elő blockflötén nagy hozzáértéssel.
Dr. Tőkés Zoltán legsikerültebb virágrendezései saját honlapján is megtekinthetők.
