A diákok és kísérőik
Fotó: Bagyinszki Zoltán
Az utazáshoz ez alkalommal is a diákprogramokban aktívan részt vállaló, azokat rendszeresen figyelő és értékelő Gyula Város Önkormányzata nyújtott segítséget. Az úti célunk Arad és Pécska voltak. Az egynapos, de annál érdekesebb kiruccanás során megismerhettük a gyulai ’56-os eseményeket, amelyeket az akkori gyulai polgármester, M. Szabó András (Bandi bácsi) visszaemlékezése alapján teljesen hitelesen kaptunk fülhöz rendhagyó történelemóra keretében.
A buszból kiszállva ellátogattunk a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium partneriskolájába, az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumba, ahol diákbarátaink és Spier Tünde tanárnő ugyanolyan örömmel és lelkesedéssel fogadtak minket, mint minden korábbi találkozás alkalmával – úgy éreztük, hazajöttünk. Némi közösségformáló játék és beszélgetés után közös városnéző körút következett, ahol a legfőbb nevezetességeket tekinthettük meg, miközben a Gyulai Turisztikai Nonprofit Kft. munkatársa, kiváló idegenvezetőnk, Kocsis János jóvoltából számos új információval lettünk gazdagabbak. Még az aradiak is tanultak tőle. Fotókat készíthettünk a Szabadság szoborcsoportnál, a színház előtt és a történelmi belváros több jellegzetes pontján. Sétánkat a Páduai Szent Antalnak szentelt római katolikus templomban Karácsonyi István reliefjének koszorúzásával szakítottuk meg, majd lehetőségünk volt betekinteni az aradi városházára is.
Fotó: Bagyinszki Zoltán
Ezután Pécskára indultunk, ahol a Szoboszlay-per során megvádolt és kivégzett 1956-os áldozatok tiszteletére Mazán Dóra (11. d) elszavalta Kisantal Erzsébet (11. c) Büszkén és Sétálunk című verseit. A gyulai delegáció koszorút és mécsest helyezett el a piramidális emlékműnél. A megemlékezést követően megtekinthettük a pécskai római katolikus templomot, látogatásunkat pedig a templom vendégkönyvébe is bejegyeztük.
Visszatérve Aradra elbúcsúztunk a bennünket fogadó barátainktól, és elindultunk hazafelé. Zárásképpen az 1849. október 6-án kivégzett aradi tizenhárom emlékezetére megalkotott kriptánál tettük tiszteletünket, ahol idegenvezetőnk anekdotaszerűen kalauzolt vissza minket az 1848–49-es időkbe, egyenként elmesélve, ki hogyan készült a halálra – megrendítőbb volt, mint egy iskolai történelemóra. A hazafelé vezető úton újabb történelemóra következett, hiszen Vánsza Pál (a POFOSZ békéscsabai szervezetének vezetője, a Fekete Pál Emlékszoba kialakítója) is elmesélte a diákságnak, hogyan élte át testközelből az ’56-os eseményeket.
Nem sokkal délután öt óra után értünk vissza Gyulára, és bár igazán mozgalmas nap állt mögöttünk, abban mindannyian egyetértettünk, hogy minden percét élveztük, szívesen áldoztunk a szünidőből is a kulturálódásra, legközelebb sem fogunk másképpen tenni, ha lehetőségünk adódik rá. Köszönjük az Október 23. Alapítvány kurátorainak és a Csiky Gergely Főgimnázium tanárainak, diákjainak, hogy hitelesebben megismerhettük a magyar történelem egy újabb szeletét.
Fotó: Gyulai Hírlap – Bagyinszki Zoltán
