Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Első ittlétünket a cukrászda tulajdonosának szívélyes fogadtatásán és történelmi ismertetésén kívül még az is emlékezetessé teszi, hogy épp most filmeznek a történelmi múltú cukrászdában a tévé számára.
A fentieket 1965. augusztus 17-én egy tanárházaspár jegyezte be a Százéves cukrászda vendégkönyvébe.
A néhány soros méltatás három fontos információt tartalmaz az utókor számára. A legnyilvánvalóbb arra utal, hogy az akkori televíziós stáb, feltételezhetően a hazai 1965 nyarán a gyulai cukrászdában forgatott. A Magyar Televízió archívumban bizonyára még fellelhető az anyag.
Ennél valamivel burkoltabban tájékoztat arról, hogy a látogató, a fogyasztó úgy érezte, történelmi múltú helyen jár. Gondoljunk csak arra, hogy fél évszázaddal ezelőtt a cukrászda még megközelítőleg sem nézett úgy ki, mint most, a Bugár-Mészáros Károly műemlékes építészmérnök által kigondolt rekonstrukció után. Ha előkerítenénk a filmfelvételt, rögtön elhinnénk, az akkori kinézet, az ódon és poros falak egyetlen pillanat alatt elfogadtatták a betérővel a kétszáz, sőt, a háromszáz éves múltat.
A harmadik lényeges adat, ami a méltatásból kiolvasható, arra vonatkozik, hogy a házigazdák nem csupán a sütemények előállításával és felszolgálásával tettek eleget szakmai kötelezettségeiknek, hanem még történelmi leckét, egyfajta tárlatvezetést is tartottak kuncsaftjaiknak. Tehát, mondhatnók, pluszfeladatokat teljesítettek.
