Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
„A múlt – itt olyan kedves… Az istenért! Ne modernizálják!”
Az idézet sorokat Brissard írta be 1961. február 27-én a Százéves vendégkönyvébe.
De jó! Armand Brissard ugyanis Lehár Ferenc Luxemburgi gróf című nagy sikerű operettjének egyik szereplője, a festőművész René gróf zeneszerző barátja. A bejegyzés elkövetője tehát vagy komponista volt akkoriban, vagy előadóművész, esetleg énekes, aki épp Brissard szerepét alakította valamelyik teátrumban, zenés színházban. Feltételezzük, hogy idehaza. A darab premierjére 1961 februárjában a Szolnoki Szigligeti Színház készült, ősszel Miskolcon mutatták be (ott Verebély Ivánt kérték fel a feladatra). Ezek után már csak azt kellene kideríteni, ki alakította az említett évben, 1961-ben Szolnokon Brissard szerepét.
Persze az is könnyen előfordulhat, hogy a cukrászda egykori vendége a saját múltjában azonosult Lehár zeneszerzőjével, fiatalként formálta meg a világot jelentő deszkákon Brissard-ot, amiként az is megtörténhet, hogy egyáltalán semmi köze nem volt az operetthez, csupán beleélte és -képzelte magát a főhőshöz közel álló alak maskarájába.
