A gyulai tüdőkórházban ünnepséget rendeztek az évforduló alkalmából
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
– Az eltelt 110 év nagyon eseménydús volt – kezdte köszöntőjét dr. Becsei László. – Valamennyien úgy emlékszünk a szanatóriumra, mint egy kisvárosra, és ha belegondolunk, akkor valóban: a több mint kétszáz ágy és a kétszáz dolgozó egy kisebb településnek felelt meg. Mindig komoly szakmai munka folyt itt, és folyik a mai napig, de sajnos 2007-ben – amikor 100 éves volt az intézmény – az egészségügy fejlesztéséről szóló törvény értelmében a több mint kétszáz ágyas intézményből ötvenágyas tüdőkórház lett.
A főigazgató kiemelte, hogy a 20. század eleje egy érdekes történelmi időszak volt. Az intézmény még a régi Magyarország területére épült, valamint nagyon elterjedt betegség volt a tbc, manapság a krónikus légzőszervi megbetegedések és a daganatos betegségek kerültek előtérbe, így a tuberkulózis helyett ezekkel kell megküzdeniük az intézmény dolgozóinak.
Dr. Kovács Gábor, az Országos Korányi Frigyes Tüdőgyógyászat főigazgatója vette át a szót, aki szintén kiemelte, hogy manapság ritka betegségnek számít a tbc. Hozzátette, hogy továbbra is nagy szüksége van a szakmának a gyulai tüdőgyógyászatra, amelynek dolgozóiról csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni.
– Szükség van arra, hogy az a munka, amely 1907-ben itt elkezdődhetett, és minden korban folytatódott, az elkövetkező évtizedekben is szolgálhassa a betegeket – mondta.
Dr. Becsei László
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Balog Dorottya, a Békés Megyei Levéltár levéltárosa Lukács Györgynek, a szanatórium alapítójának életét foglalta össze. Lukács 1897 és 1905 között, Gyula történelmének egyik legjobb évtizedében volt Békés megye főispánja, mely címet a sikeres minisztériumi karrierje miatt ajánlottak fel neki azzal a külön feladattal, hogy szorítsa vissza az erős agrárszocialista mozgalmat. Mindezt munkahelyteremtéssel, a társadalmi szolidaritás erősítésével kívánta elérni. A József Szanatórium építése köré – és a tüdővész elleni küzdelem mögé – egész társadalmi mozgalmat szervezett, de szerepet játszott a textilipar kiépítésében, a kézműipar piacra juttatásában, valamint lendületet adott a gimnázium és a színkör szervezéséhez, a gyermekvédelem szervezetének kiépüléséhez.
A Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium 11. osztályos diákja, Elek Sándor egy levelet olvasott fel, amelyet dr. Lengyel Lajos sebész küldött Lukács Györgynek 1902-ben. A sebész az építkezés elkezdésére bíztatta Lukácsot, miután beszélgetést folytatott Czigler Győző egyetemi építésztanárral, akiről az a hír járta, hogy nem vállal szerepet vidéki építkezésekben a költségekre hivatkozva, de békési gyökerei miatt önköltségen vállalta a munkát. Az ő tervei alapján készült el a főépület 1904-ben. Czigler 1905-ben hunyt el.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Utolsóként dr. Fazekas Özséb főorvos, a Békés Megyei Központi Kórház 5. számú telephelyének vezetője, a valamikori József Szanatórium és Tüdőkórház megbízott telephelyvezetője szólalt fel, aki történelmi áttekintést adott az intézményről. A kórházat nem kerülték el a történelmi események, így az első és második világháborút is megsínylette – utóbbi alatt a teljes berendezés megsemmisült és egyéves leállásra kényszerült a szanatórium –, de az ’56-os forradalom és a rendszerváltás is éreztette hatását. A főorvos arra szólította fel kollégáit, hogy törekedjenek úgy elvégezni a dolgokat, mint elődjeik, hogy felérhessenek az emlékükhöz.
A beszédek elhangzása után leleplezték a főépületben Lukács György emléktábláját, majd Elekné Kiss Barbara, a tüdőgyógyászati főosztály főnővére kiosztotta az általuk meghirdetett fotópályázat díjait. Az ünnepi esemény állófogadással és közös sétával ért véget a szanatórium területén, délután pedig tudományos üléssel folytatódott a Pándy Kálmán tagkórházban.
