ide még az úrinők is betértek
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Ki ne hallott volna Almásy Denise grófnőről Gyulán? Nincs ilyen.
Úgyhogy ma nagyon rövidek leszünk.
Nos. Denise, Almásy Dénes és Károlyi Ella második gyermeke, Tisza István gróf féltője és őrzője igazán nagyvilági hölgyként viselkedett a maga korában. Szakmát tanult, és egyfajta vállalkozást tartott fent, olyan értelemben, hogy háziipari szolgáltatásait a korabeli újságokban is hirdette. Az a fajta nő volt, aki nem esett kétségbe, a honi arisztokrácia felszámolása után sem. Sőt, úgy tűnik, tudatosan viselkedett modernül és emancipáltan. Talán ennek is köszönhető, hogy élete végéig hajadon maradt. Egyedülálló, de nem szerelem nélküli.
1966. február 20-án, egy tavaszba forduló télvégi napon egyéb teendői mellett a Százéves cukrászdában is megfordult. Hogy honnan tudjuk ezt? A vendégkönyvből, hisz hagyott maga után egy bejegyzést. Ebből derül ki az is, hogy nem magányosan, nem egyedül, hanem két úriember társaságában fogyasztotta el feketéjét a híres gyulai vendéglátóhelyen. 76 éves volt ekkor.
Ezt írta, és pont így, picit urizálva (mert úrinő volt a javából, bocsássuk ezt meg neki):
„Merci pour le bon caffé – Au revoir”.
[Vagyis: Köszönöm a finom kávét – A viszontlátásra.]
Denise de Almásy
az almásy gyerekek (denise jobbról a második)
Forrás: Radixforum.com
