Ők Debrecenből érkeztek a kempingbe
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Szabadság, szerelem
Francia motorosok köszöntöttek a gyulai Thermal kempingben, épp csomagoltak, hogy továbbinduljanak. Gyulán csak néhány napot töltöttek el, átutazóban voltak, és szokásuknak megfelelően megkeresték a kempinget, mert tudták, hogy motel is működik benne. Szeretik a szabad életformát, a természet közelségét, jónak találják, hogy a nyári kánikulában késő estig kint ülhetnek a csillagos ég alatt, és ha reggel felébrednek, csak egyetlen lépésre van tőlük az erdő. Csend van, nyugalom. A világon mindenütt a hasonló szállásokat keresik meg.
Előttük egy nappal egy kisebb kerékpáros társaság távozott ugyaninnen. Velük személyesen nem találkoztunk, de megtudtuk, hogy ők is távolabbról érkeztek. Vozár József, a Thermal Camping & Motel üzemeltetője úgy véli, ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a külföldiek más szellemiségben nőttek fel. Nemcsak, hogy kíváncsiak a nomád életmódra, s ahogyan eljön a nyári szezon, máris kiröppennek a betonrengetegből, de még bátrabbak, bevállalósabbak a hazai turistáknál. Nem csinálnak gondot például abból, hogy nincs a szobában klíma. Talán azért sem, mert többet járnak a világban, egészen fura, az európai civilizációtól teljesen távol eső helyekre is elmennek.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Megszámlálni a csillagokat
Idén azonban a szokásosnál több hazai választotta a lakókocsis és a sátorozós megoldást. Románok és lengyelek is szép számban jöttek.
A múlt héten egy debreceni és egy budapesti iskolás csoport is tábort vert a kemping 3,2 hektárján. A tanulók leginkább azt élvezték, hogy a fák alatt aludhattak, megcsodálhatták a csillaghullást, elmehettek éjszakai túrára, ugyanekkor megbirkózhattak a rájuk támadó darazsakkal, szinkront úszhattak az Aquapalotában, kedvükre számháborúzhattak, és összefesthették egymást hennával meg csillámporral. Ők azonban már jártak itt három éve, meg is mutatják az erre utaló bejegyzéseiket az emlékkönyvükben. És miután készítünk egy közös fotót, megígérik, három év múlva ismét eljönnek Gyulára. Szeretnek itt lenni, élvezték a kastélyt és a várat, jókat ettek, és sokat pihentek, de a mocisokhoz hasonlóan ők is a szabadságot, a természetközeliséget értékelték leginkább. Például azt, hogy megégethették a szalonnát a kinti tűzhelyen. Egyébként nem kényeskedtek, vonat hozta el őket a Békés megyei fürdővárosba.
Vozár József
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Disznóvágásra készen!
A kempingnek állatsimogatója is van, amely nagyságát nézve már-már megközelíti az állatkertekét. Van benne sok-sok nyuszi, tengerimalac, kecske, rackajuh, póni, csacsi és láma. Mindnyájan nagyon aranyosak, törődést igénylő tekintetükkel egy-kettő leveszik lábáról a látogatót. Az is bemehet hozzájuk, aki egyébként nem szállásvendég, nem lakik sem sátorban, sem apartmanban, de betér a Thermálba egy üdítőre, kávéra, sörre.
Ezt Vozár József mondja el lapunk érdeklődésére az étterem előtti teraszon. Terveiket is felvázolja. Megtudjuk, hogy mivel a szálláshely eléggé távol esik a belvárostól, a vendégért, ha kell, busszal, kisbusszal is elmennek. Szórakoztatásukra kirándulásokat is szerveznek, messzebbre is, így a bihari hegyekbe, Aradra, akár csapatépítési céllal is. Tervezik, hogy kajakozni is elviszik majd Szarvasig azt, aki erre igényt tart, a sétahajózás, a lőkösházi Bréda-kastély megtekintése pedig már benne van a kínálatukban. Időnként főzőversenyeknek is helyt adnak, ilyenkor becsukják az egyébként állandóan, télen-nyáron nyitva lévő kaput, és együtt elmulatják az időt. Aki a várfürdőbe szeretne eljutni, az is kap tőlük segítséget, térítésmentesen, hisz a turistaszezonban kisvonat jár be reggel a strandig a kempingtől, ahová este visszahozza a lubickolót.
– A Thermal kemping és motel családbarát szállás – hangsúlyozza Vozár József. – Itt minden a vendégért történik. A legtöbben pihenni jönnek, erre a célra ez a hely pont megfelel.
Távozásunk előtt még belenéztünk egy falra kivetített videoklipbe az ebédlőben, és megállapítottuk, eljöhetnénk ide szerkesztőségileg egy fehér éjszakára, (mármint) munkamegbeszélésre. Közben eljátszadoztunk a ház kutyáival, szemügyre és leltárba vettük a falakat díszítő rengeteg régi fényképet, használati tárgyat, köztük a gramofont és a gyönyörű, nem is tudom, miért (a kötődések, a gyökerekhez való ragaszkodás és az emlékezés szépsége miatt), a nagyanyám sparheltjére emlékeztető búbos kemencét, amelytől a rekkenő hőség ellenére is csak nehezen tudtam, tudtunk elszakadni. A kemping és a motel már csak ilyen: barátságos, emberközeli.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
