alföldi róbert az egy, kettő, három című darabban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Molnár Ferenc legendás darabja 1929-ben íródott, éppen a nagy gazdasági világválság kezdeti évében, amikor egy pillanat alatt a mélybe zuhanhatott valaki anyagi és lelki értelemben. „Molnár nagyszerűen tudja foglalkoztatni a színészeket –, mindegyiket a sebesség szolgálatába állítja” – írta a drámáról ősbemutatója után Schöpflin Aladár a Nyugatban. 1961-ben Billy Wilder forgatott filmet a színmű felhasználásával. A központi kérdés valóban a sebesség. Úgy telik el 1 óra 40 perc, amely a tényleges és valós játékidő, hogy észre sem vesszük. Állandóan fokozódik a tempó, rendszeresen elhangzik, hogy „Tovább!”.
Norrison bankigazgató (Alföldi Róbert) éppen a pihenésére készülődik, szeretné kikapcsolni a folyton ötletelő, hihetetlen gyorsasággal reagáló agyát, lerázni magáról a kapitalizmus ideg- és lélekölő mindennapjainak robotját. Az alapproblémát az okozza, amikor kiderül, hogy a családjánál vendégeskedő Lydia (Lénárdt Laura) – egy amerikai iparmágnás milliomosházaspár egyetlen gyermeke – vészhelyzetben van: férjhez ment, sőt a férj egyáltalán nem gazdag, sőt már a gyermekük is úton van, sőt a szülei egy órán belül megérkeznek. Norrisonnak egyetlen órája maradt, hogy felforgassa a világot, kivédje a szégyent, amit a felügyeletére bízott lány okozott. Bankigazgató mivoltát kihasználva komoly ámokfutásba kezd, hogy az egyszerű taxisofőrből, Fusz Antalból (Szatory Dávid) gróf Dubois-Schottenburgot varázsoljon, aki golfklubok tagja, elnökvezérigazgató bankár, autógyár-részvényes, hihetetlen karrier befutott, jóképű és sikeres fiatalember.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A száguldás elkezdődik. Alföldi zsenialitásának köszönhetően csak kapkodjuk a fejünket, hogyan lehetséges, hogy a bohózatból szinte monodrámát csinálva minden szereplőt egyszerre mozgat. Keze alá dolgozik az „egész világ”, a bölcsességeket közvetítő titkára (Lugosi György), a szolgalelkű, álszent titkárnők (Kunó kisasszony: Parti Nóra; Posner kisasszony: Sipos Viktória, Petrovics kisasszony: Bánky Sára, Brasch kisasszony: Hajdú Csilla), a rangját aprópénzre váltó Gróf Dubois-Schottenburg (Mihályfi Balázs), a titkosügynök Colleon (Fehér Balázs Benő), a szakmaiságát eláruló orvos, dr. Pinsky (Némedi Árpád), a lecsúszott, megvesztegethető ügyvédek, igazgatók, gyárosok, alkalmazottak (Janicsek Péter, Dékány Barnabás, Barna Zsombor e.h.).
A gépezet olajozottan megy, minden sikeres ügyintézés után elhangzik: „Olaj”. Ugyanakkor itt az alkotó egyáltalán nem pihenhet, egy óra alatt tesz rendet, miközben bebizonyítja, hogy minden megvásárolható, minden eladható, minden elanyagiasodott, mindenki a kapitalizmus mocsarában tocsog. Az eseményeket egyértelműen Norrison befolyásolja, Antalnak nem sok esélye marad dönteni, különösen azért sem, mert Lydia minden női praktikát bevet (sikítás, csók, ölelés, leteremtés, anyaságra hivatkozás), hogy férjének gyors átalakítását segítse, személyiségét egy óra alatt tökéletesen megalkuvóvá formálja – ő ehhez a világhoz szokott, hogy mindig mindent megkapjon, és mivel Norrison megfelel ennek a sztereotípiának, még őt is képes lenne szeretni. A szemünk előtt válik Antal Antoine-ná, a gazdasági fertő és – miután mindent átlát, megért és elfogad – a szerelem áldozatává. A darab a szabad akarat dimenzióinak bemutatására is szolgál. Az elnyomásról, az uralkodásról, a kihasználtságról, a beletörődésről és a hatalomról.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Amint az szinte közhely, a szerelem az élet igazi mozgatórugója. Ez az egyetlen tényező, amely Norrisont is ki tudja mozdítani az anyagi(as) világból. A valódi fájdalom, amelyet akkor érez, amikor megtudja, hogy a nő, akivel a feleségét csalta (Begónia – talán nem véletlen asszociál az agóniára) őt meg Felixszel csalja hónapok óta (Debreczeny Csaba). A párhuzamos kapcsolások világát éljük, az nyer, aki előre és sok szálon gondolkodik, akinek vannak „tiszta kapcsolatai”. Nem lehet nem észre venni a kortárs politikai és társadalmi változásokra tett utalásokat, amelyek után egyáltalán nem nevetünk, hanem groteszkké válik a „mindent megoldunk”-elv.
Ugyan Norrison egy óra leforgása alatt csodát tesz és végül sikerül megszabadulnia kicsinyes társadalmi csúcsragadozó mivoltától, de közben ellentmondást nem tűrően azt is bebizonyítja, hogy az emberiség, amely a pénzhajhászás mámorában elfelejtette szociálisan ösztönös, egymást megsegítő érzelmeit, nagyon mélyen szégyellheti magát! „Fülembe cseng még: milljók egy miatt.”
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
