Fotó: Gyulai Hírlap – Bencsik Ádám
Ám nem csupán ennyi történt ezen a varázslatos, pirkadatba hajló estén. A kínálat bősége feladatot is jelentett, hisz a rengeteg programot és helyszínt csak úgy tudtuk bejárni, ha ésszerűen, előre megtervezetten indulunk útnak. Talán nem hiánytalanul, de végül sikerült mindenütt ott lennünk. Picit válogattunk, rendszereztünk, és igyekeztünk azokon az eseményeken jelen lenni, amelyek új elemként és valódi attrakcióként épültek be az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. által működtetett kiállítóhelyek, valamint Gyula városának többi, muzeális jellegű és értékű intézményének idei műsorfelhozatalába.
Sétánkat a Ladics-házban kezdtük, ahol este fél nyolckor már egy tűt is alig lehetett leejteni. Javában zajlott a tárlatvezetés, amikor megérkeztünk, ám így is lenyűgöző élményben lehetett részünk a Jókai utca 4. szám alatt, az ország egyetlen polgári lakásmúzeumában. Az udvaron teával és muzsikaszóval fogadták a betérőket, és ugyanitt a Ladics-család fotóalbumába is bepillanthattak mindazok, akik szakítottak időt arra, hogy helyet foglaljanak az ódon hangulatú kertben, és végignézzék a cselédszárny antik falára kivetített archív képanyagot.
Noha nehéz volt elszakadnunk a Gyula múltját jelentősen meghatározó família egykori otthonától, meg kellett tennünk, mert időközben a Kohán Képtár is megtelt élettel és táncosokkal. A képtár állandó kiállítóterében a békéscsabai Premier Művészeti Szakgimnázium ifjú balerinái mutattak be lenyűgöző kortárs és klasszikus produkciót. Közben a kézműves alkotómunka is nagyban folyt Jankay Tibor festményeinek gyűrűjében, az ihlet adott volt hozzá, később pedig tárlatvezetésen vehetett részt a Múzeumok Éjszakájának publikuma, kiváltképp azok, akik a képzőművészet rejtelmeire és Kohán György életpályájára voltak kíváncsiak ezen a fenséges estén.
Fotó: Gyulai Hírlap – Bencsik Ádám
Fél kilenckor már Lipovszky Csenge illatesztéta és blogger előadásán ültünk többedmagunkkal az Almásy-kastély kápolnájában, ahol szakszerű vezetéssel tesztelhettük le, elemezhettük ki a látogatóközpont állandó tárlatában is megillatozható parfümöket, és sok más régi kölnivizet, hogy aztán a közönséggel összhangban csodálkozzunk rá arra, mit magára nem locsolt az ember már a régi időkben is, csakhogy kiemelje önnön személyét a tömegből. Innen is számos új információval távozhattunk. Bánhatja, aki nem regisztrált. Legközelebb ne hagyja ki!
A várfalon a Szigeterőd projekt megvalósítását megelőző ásatásokba kaptunk betekintést. Kivetített óriásfilmen gyönyörködhettünk abban, mit meg nem tesznek, fel nem áldoznak a régészek, hogy minél jobban megismerjük múltunk egy-egy pillanatát, tárgyi emlékét, érdekességét.
A hajdanán palánkkerítéssel és vizes árkokkal védett erődítmény belső udvarán kialakított színpadon a török kori harcosok viseletével és fegyvereivel ismerkedtünk, az észak-afrikai arabokéval is. Ezt a fejtágítót nem csak a férfiak, a hölgyek is élvezték. Kiváló példája volt annak, hogy egyetlen fellépő is képes megtölteni a hatalmas pódiumot, ha élvezettel és lebilincselően beszél a szakterületéről.
Fotó: Gyulai Hírlap – Bencsik Ádám
Okosan járt el az is, aki nem érte be „ennyivel”, hanem körbejárta a várat, betekintett minden sarkába, merthogy izgalmas meglepetésekkel is találkozhatott. Régvolt hős kapitányaink titokzatos téglaotthonában ugyanis ezúttal nem olvasnivalót kaptunk a kezünkbe, hanem egy szemüveget, amely a virtuális valóságba, mondhatnók a jövőbe kalauzolt el. Aki Gyulát kívánta látni ugyanígy, annak a kastély Török tornyába kellett átsétálnia: ott aztán kedvére bebarangolhatta a várost a technikai csoda segítségével.
Könnyen megállapíthattuk, a tátogatóközpont munkatársai idén sem unatkoztak Szent Iván éjjelén. Az év leghosszabb napjának végén ugyanis rengetegen döntöttek úgy, hogy ha már adott a lehetőség, visszautaznak néhány órára elődeink mindennapjaiba. A kasszánál hosszú sor kígyózott, a folyosókon és a szalonokban hömpölyögtek a hasznos időtöltésre érkezők. A Körösök vidéke pimasz és elpusztíthatatlan boszorkányainak, és a sátán Sánthánéjának históriája ismét sokakat megkacagtatott, a látszólagosan tisztességes életet élő grófok hálószobatitkai pedig még többeket. Mindezen nem rontott, inkább emelt, hogy zenei aláfestésként a kastélyparkban bravúrosan játszottak hangszereikkel az Erkel Ferenc Ifjúsági Fúvószenekar fiataljai.
Fotó: Gyulai Hírlap – Bencsik Ádám
Ha pedig a nap végére, miután a Tájvízházban megmártóztál a dézsában, a Bodoki Baráti Kör tagjaival bejártad a vízügyi igazgatóság patinás székházát, a „Máriás” házban beszalonnáztál, a húsipari múzeumban pedig teletömted magad finom gyulai kolbásszal, majd a rendelkezésedre álló dottóval úri módra visszahozattad magad a pezsgő belvárosba, s útközben még tettél egy kitérőt, hogy üdvözöld Himnuszunk szerzőjét, Erkel Ferencet a németvárosi emlékházban, a várnál pedig tágra nyílt szemekkel végigizgultad a tűzzsonglőrök bemutatóját, az Almásy-kastély télikertjének szomszédságában végre leülhettél, és a néma filmek korszakában elmerülve villanyoltásig akár ki is pihenhetted magadat.
